Joghurtos graham kenyér
sponsored links
Ennek a kenyérnek nagyon hosszú és kalandos története van. Magát a receptet egy lisztes zacskón láttam meg, de még sokat váratott magára, hogy megsüssem. Már jó ideje a saját kenyeremet eszem és lassan a páromat is elkezdte foglalkoztatni a dolog. Persze nem ilyen "kisstílûen", mint engem, mert a rendes kenyér kovásszal készül. Elõször csak olvasgattunk róla ki hogy csinálja, késõbb pedig a különbözõ kenyérlisztekrõl is. Nem sokkal késõbb a párom belevágott a dologba, aminek az eredménye végül egy nagyon finom közösen megsütött darab lett. Mindenkinek belopta magát a szívébe, aki csak látta és kóstolta.
Meg is kaptam a kovász felét, ami sajnos nálam nem húzta sokáig, éppen akkor ütközött ki a borzalmas ecet szaga, amikor szerettem volna összegyúrni a tésztát. Ezért a kovászról lemondtam egy idõre, de kaptam kenyérlisztet is, amit azért kipróbáltam, miután elsétáltam a boltba élesztõért, hogy megsüssem ezt a drágaságot, vagyis az elõdjét. Az addigi kenyereimhez képest jóval szellõsebb lett, pedig sikért nem használtam (a közös kenyérben még volt), bár azért alulmaradt a kovászossal szemben. Viszont a tésztája kevésbé volt merev és sokkal nagyobb lett, így a sütési idõn és hõfokon még változtatni kellett, hogy ketteske (akit most láthattok) elkészülhessen.
Õ már sokkal szebb lett, mint egyeske, nem is bírtam megállni, hogy ne vágjam fel még melegen, pedig ha egy kicsit hûlt volna, jobban nézne ki a lenti képen. Nem baj, mindenesetre nagyon finom. A joghurt és a méz megbolondítja egy kicsit, pusztán margarinnal is csodálatos, tényleg nem ettem még ilyet. Bár egy kicsit jobban megszárad, mint a kovászos rokona, de egy hétig (tényleg pontosan hét napig!) tökéletesen eláll.
A kenyérsütés során így megint van néhány új tapasztalatom:
- használjunk kenyérlisztet - hatalmas a minõségbeli különbség, sokkal szellõsebb a tészta, könnyebben szeletelhetõ és tartósabb lesz a kenyerünk, fogyasztani is jobb
én a Szabó Malom liszteket használtam, abszolút tudom ajánlani - kísérletezzünk a kovásszal, én is szeretném újra megpróbálni
Végül pedig a recept:
- 300 g graham liszt (180 g CH)
- 150 g BL 80 fehér kenyérliszt (115,5 g CH)
- 150 g BL 112 félfehér kenyérliszt (115,5 g CH)
- 1 tk só
- 25 g élesztõ (2,45 g CH)
- 10 g méz
- 250 ml langyos víz
- 150 ml natúr joghurt (6 g CH)
A langyos vízben elkeverjük az élesztõt és a mézet, majd a lisztekhez öntjük és a joghurttal együtt jól összegyúrjuk. Letakarva meleg helyen egy óráig kelesztjük. Ezután jól átgyúrjuk, cipót formázunk belõle és egy kivajazott, kilisztezett jénai edénybe tesszük. A tetejét éles késsel bevágjuk és a jénai tetejét rátéve még fél óráig kelni hagyjuk.
A sütõ hõmérsékletét kb. 200 fokra állítjuk, az aljába egy edényben vizet teszünk párologni. A kenyeret megkenjük vízzel és lefedve 55 percig sütjük. Ezután levesszük a fedõt, újra megkenjük vízzel és még 15 percig sütjük. Még melegen egy rácsra tesszük és utoljára megkenjük vízzel.
Nekem azért egy kicsit trükköznöm kellett. Régebbi típusú sütõnk van, a nagyobb kenyér nagyobb feladat volt neki. Ezért azt az elõ 55 perc alatt is megkentem vízzel, mert már pirulni kezdett, aztán pedig kivettem a jénaiból és a kis fém rácson sütöttem tovább, amin rendszerint hûlni szokott, hogy az alja is jobban átsüljön. A sütõt nem melegítettem elõ, pedig a recept szerint kellett volna, és magasabb hõfokot is írt, de emiatt egyeske már 35 perc után nagyon megpirult, amikor a belseje még puha volt.
Igazán csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy megpróbálkozzon a házi kenyérrel. Minden darab egy kicsit más lesz (még a súlyuk sem egyforma), és bár kenyérsütõgéppel nincs tapasztalatom, de az egyes sütõknél mindig ki kell tapasztalni, hogyan lehet a végeredmény a legideálisabb.
Egy kicsit próbálkozni kell, de aztán berögzõdik a dolog és már egyáltalán nem tûnik olyan macerásnak, mint elsõre, még a kovász sem, csak hozzá kell szokni, és ha egy kenyerünk nem lesz tökéletes, nem szabad feladni, mert csak tanulhatunk belõle.
Egyeskét mértem meg, õ 997 grammos lett, így 100 grammjában 42,88 g CH-t tartalmaz.