Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Japán ételekkel az elhízás ellen
sponsored links
Ma van az elhízás elleni nap.
Pár éve a világ északi részén lettem figyelmes egy "Mi a japán nõk titka" címû könyvre, amelyben azt találgatja az író, hogy a japán nõk vajon miért tartják a súlyukat, miért nincsenek úgy elhízva, mint a világ sok országában nõk milliói. Nekem errõl rögtön az jutott eszembe, hogy valahányszor japán csoportokat kísérgettem kishazánkban, jellemzõen nõket, akkor minden étkezésnél ugyanannak a jelenetnek voltam tanúja. Történt ugyanis, hogy a hatalmas tányérral a kezében imbolygó pincérek láttán a hölgyek sikítozásba kezdtek, hogy õk ekkora adagot nem tudnak megenni. Késõbb arra jutottam, hogy egy 20 fõbõl álló japán csoportnak elég lenne egy 8 személyes magyar ebéd, vagy vacsora, mert rengeteg idõ és fáradtság, értetlenség és bosszankodás kísérte az egyesével becsomagolást. Bizony, a japán nõk kb. 60 %-t eszik annak, amit egy európai simán legyûr. Ennek természetesen önmagában még nem lenne súlyos következménye, nálunk azonban mégis van.
Ha összeszedjük azokat az alapélelmiszereket, fûszereket, melyek a japán konyhát jellemzik, akkor nagy vonalakban a következõt mondhatjuk el:
hal, tengeri herkentyûk és tengeri moszatok, algák, rizs, zöldségek (fõleg párolva vagy sütve, és sokszor nyersen), rizs, gyömbér, gyümölcs, szójababból készült ételek (tófu, szójaszósz...), szezámmag, hidegen sajtolt olajok (pl. szezám), zöld tea, az édességek hagyományosan babból
nálunk:
hús (elsõsorban disznó), elsõsorban fehér lisztbõl készült kenyér, tej és tejtermék (fõleg a zsíros változatok, pl. tejföl), zsír vagy olaj, tojás, zöldségek (általában 20-szor annyi ideig fõzve, mint amennyi ideig kéne, de szinte soha nem nyersen), krumpli, só, bors, paprika, édességek tojás-liszt-cukor párosításával sokszor élesztõvel, ráadásul olajban, vagy ami még rosszabb: zsírban sütve
A minap egy oversize modellt hallottam nyilatkozni a tévében. A kb. 20 éves leányzó úgy 35 kg súlyfelesleggel rendelkezett, de nem csak õ, hanem a többiek is (átlagosan kb. 50 kg többletsúllyal) önbizalomtól duzzadva vonultak végig a kifutón. A lány minden második mondatában szerepelt, a "mi, igazi nõk", és büszkén mesélte, hogy a férfiaknak is a kerekded formák tetszenek. Félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy egy csontsovány modell, akit éheztetnek, akinek kilátszanak a bordái, zörög, mint Samu a szertárban, nem lehet követendõ példa, és puszta jelenlétével a médiában súlyosan károsítja elsõsorban a tinédzser kislányok önképét. Ezt aláírom. Sõt, azt sem gondolom, hogy mindenkinek vékonynak, soványnak kell lennie, hiszen vannak, akik vastagabb csontozattal születnek, és valóban szép, kerek formákkal büszkélkedhetnek. Azt is szeretném leszögezni, hogy vannak olyan betegségek, esetleg mûtétek, amiknek mellékhatása az elhízás, ez nagyon sajnálatos, és soha nem szabad ezért elítélni bárkit. De úgy látom, hogy manapság átestünk a ló másik oldalára. Nagyon sok olyan "átnevelõ" mûsor van, amelyben bebeszélik a jelentkezõknek, hogy 110 kilósan is gyönyörûek, hogy csak szépen kell sminkelni, meg dögös ruhákból kivillantani a derékbõséggel felérõ bokát, és már szexisnek is érezheti magát az illetõ. Aki meg nem érzi magát szépnek 150 kilósan, az forduljon pszichológushoz, mert baj van az önképével. És mi van, ha egyszerûen rosszul érzi magát a bõrében? Azt gondolom, hogy egy olyan országban, ahol a lakók több, mint fele elhízott, nem lenne szabad azt sulykolni, hogy pár 10 kiló felesleg még nem a világ, rá se ránts, nem tehetsz róla, csak érezd magad jól, és haragudj arra, aki nem értékeli a szép kerek idomaidat. Ez nem csak hogy a józan ésszel szembe megy, de nagyon veszélyes is. A bûncselekmény már csecsemõkorban elkezdõdik, amikor a gyerekorvos csupa jóindulatból, vagy épp a tápszergyártók kedvére téve ráerõlteti anyukára a hozzátáplálást. Aztán jönnek a cukros üdítõk, a chips, az édességek, beleértve a nagyon egészségesnek mondott, fehér cukorral átitatott csokis müzliket, kekszeket, teákat, és persze könnyebb a szülõnek is, ha nem kell a gyereket üldözni a kelbimbóval.
Japánban is súlyos problémákat okoz a globalizáció. Már a 80-as években panaszkodott édesanyámnak olyan japán anyuka, akinek a fia reggelire péksüteményt evett, gyorsétterembe járt, és meg is lett az eredménye, 30 évesen már súlyosan el volt hízva. Van tehát összefüggés, nem beszélhetünk csodáról, hiszen ha az ember sokat eszik, keveset mozog, akkor elõbb-utóbb hízni kezd. Ez pedig egyenes út a népbetegségekhez, a magas vérnyomáshoz, szívproblémákhoz, emésztõszervi megbetegedésekhez.
Szerintem a legegyszerûbb, ha a mindennapokban nem arra koncentrálunk, hogy mit ne együnk, hanem arra, hogy mit igen. Már az is nagyon sokat segítene, ha a vásárlók tudatosak lennének, elolvasnák a termékek hátoldalát, és nem dõlnének be a "nagyon egészséges, mert 1 % teljes kiõrlésû liszt került a cukor mellé. És ha az a vásárló, aki elolvassa a hozzávalók feliratot komolyan venné, és a kosárba csak olyan árut tenne, ami tényleg egészséges. Sok zöldséget, gyümölcsöt, cukormentes terméket. A boltba pedig lehetne gyalog menni, vagy biciklivel, mert napi 20 perc intenzív mozgás mindenkinek kötelezõ lenne.
Most egy olyan ételt osztok meg, amit könnyedén elkészíthetünk akár télen is, kisgyereknek is adható, ráadásul nem telik el 10 perc, és már kész is van a finom és egészséges étel. Ez nem autentikus, tradicionális japán recept, csak egy ötlet, amit egy japán háziasszonytól lestem el. A lényeg, hogy jó minõségû alapanyagokat használjunk, és merjünk kísérletezni.
4-500 g mirelit vegyes zöldség (lehetõleg legyen benne zöldbab, sárgarépa, kaliforniai paprika, de adhatunk hozzá külön borsót, kukoricát is), ha kisgyereknek adjuk, akkor bio, de mindenképpen olvassuk el, hogy mi van benne, mert gyakran tartalmaznak adalékanyagot
1 db lótuszgyökér (elhagyható)
nagyobb csíra, pl. mungóbab (nem minden csírát lehet párolni, van, ami csak nyersen jó)
szezámmag
szójaszósz, egy kis Worcesterhtire (ejtsd vusztör) szósz ízlés szerint
hevíthetõ növényi olaj (lehetõleg szezám)
A lótuszgyökeret vékony szeletekre vágom, hideg vízzel leöblítem, és forrásban lévõ vízbe teszem. A forrástól számítva 10 percig alacsony hõmérsékleten fõzöm. A mirelit zöldségekhez pár száz forintért kapható párolót használok, így roppanósak maradnak. Egy lábasban vizet forralok, beleteszek egy kis sót, és amikor már forr a víz, akkor alacsony hõmérsékletre kapcsolok. Beleteszem a párolót a lábasba, abba a zöldségeket, és 5 percig fedõ alatt párolom õket a párolóban. Közben egy serpenyõben olajat hevítek, beleforgatom a csírát, és 1-2 percig kevergetem. Amikor kész a zöldség, akkor leszûröm, és hozzákeverem a csírához, és beleteszem a lótuszgyökeret is. Még 2-3 percig fedõ alatt párolom, hozzáöntöm a szósz(oka)t, és már kész is. Megszórom egy kis szezámmaggal és rizzsel tálalom.