Jani és a hattyúpörkölt
sponsored links
Nem tudom, miért van ez, de gyakran találom magam olyan szituációban, hogy számomra idegen, vagy majdnem idegen emberek recepteket kezdenek mesélni, néha egészen hátborzongatóakat is. Mind közül a legfurcsább azonban az volt, amit Jani osztott meg velem.
Büntetõjogi felelõsségem tudatában kijelentem, hogy nem tudom, ki ez a Jani, csak épp õ is ott volt a fitneszteremben, amikor szokásos reggeli edzésem során a tulajdonossal könnyû csirkés recepteket vitattunk meg. Jani egy darabig hallgatta eszmecserénket, javasolt néhány elkészítési módot, majd elmélázott, és azt mondta nekem:
- Lehet, hogy most vadista szandálnak, akarom mondani, szadista vandálnak (ilyen vicces fiú õ) fogsz tartani, de a legfinomabb pörkölt, amit életemben ettem, hattyúból készült.
Kicsit megálltam a hasizomgyakorlatok végzése közben, és kérdõn néztem rá:
- Na de mégis, honnan szerezted hozzá a húst?
- Honnan, honnan... hát a nádasból. Igaz, már régen volt. Lent voltunk a parton az egyik haverommal, ott pecázgattunk, aztán elment be a nádasba, ott meg összeakadt egy hattyúval. Ezek ilyen hülye agresszív állatok, tudod, a haverom meg nem hagyta magát, úgyhogy egy döglött hattyúval tért vissza. Pusztán önvédelembõl. Hát, ha már ott egy ekkora madár, csak nem hagyjuk szétrohadni... Megpucoltuk, felkockáztuk, kijött belõle nyolc kiló hús! Azon aztán egy gramm zsír nem volt. Bográcsban fõztük meg. Hatalmas adag pörkölt lett belõle, ettünk is, még a haveroknak is adtunk, de igazából senki nem volt ...