Jambalaya!
sponsored links
Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyõzõbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sûrû vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sûrû pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerõsöm; ha lenne, és megkérdezné tõlem, mit fõzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.( És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsõsorban a fiúk kedvéért belepottyantottam a fõzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom fõzni, fõleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.
Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fûszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fûszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértbõl ne lehetne beszerezni.
A jambalaya csirkehúson és a kolbászon kívül zöldséget és rizst tartalmaz, nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menõ vitákat folytatnának errõl, úgy mint mi a halászlérõl, a brassóiról vagy a ...