Izgalmak

2011-09-18

sponsored links

Iskolánkban - ahova jelenleg három gyerekünk jár, mivel a legnagyobb már kiöregedett belõle, és eléggé el nem ítélhetõ módon gimnazista lett - hagyomány, hogy szeptemberben az osztályok részt vesznek az országos Csík Ferenc túrán, amit egyébként az intézmény maga is szervez, csak épp országos teljesítménytúrának számít. Nem mellékesen, a diákok ezért az egy szombati napért két szabad iskolai napot kapnak cserébe, ami nagyon jól szokott jönni pl. téli szünet-hosszabbítás formájában.
Eddig én magam minden évben - szégyen ide, szégyen oda - elblicceltem a lehetõséget, hogy a Keszthelyi-hegységben 5, 10 avagy 20 kilométert gyalogoljak a gyerekekkel, de idén nem volt semmilyen kibúvó, menni kellett. Másodikos Zsófi lányom osztályával kirándultam én is, és Bence fiam is velünk jött; az elvileg 5 km-es távra neveztünk, ami amúgy cirka hét kilométer. Lett volna.

Az izgalmak már a túra indításának helyszínére, azaz a gyenesdiási Nagymezõre való kijutásnál elkezdõdtek; biciklivel mentünk  - ha már egyszer sportemberek vagyunk, ugye -, és a sok igyekvõ autós szülõ az egysávos úton olyan tempóban húzott el mellettünk, hogy többször az útról is leszorítottak, és aztán egyik alkalommal Zsófi nagyon megijedt, elránthatta a kormányt, mert hatalmasat esett, pont a mögöttünk sietõ autó elé. Az szerencsére meg tudott állni. Innentõl viszont minden autóst potenciális gyilkosnak tekintettem, aki nem az elõírt 10-30 kilométeres sebességgel közlekedett, és nem kevés ilyen volt. Ráadásul, hogy letérjenek a szembejövõ kocsi elõl, általában lehajtottak az útpadkára, és folyamatosan nyomták a port az orrunkba, szemünkbe.
Nos, hát én itt megbántam az egész túrázást, de aztán gondoltam, mivel már közel vagyunk, szépen ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s