Itt van ez a kutyakérdés

2011-12-16

sponsored links



Nem tudom, van-e olyan család, ahol nem jön el az az idõ, amikor a gyermek, avagy gyermekek határozott kívánsága, hogy legyen kutya. Elõtte esetleg hal, teknõs, hörcsög, degu, vadászgörény, de elõbb-utóbb kilyukadnak az álmok netovábbjánál, aki az ember legjobb barátja, állítólag.
Hát most ismét eljött ez az idõ nálunk, és igen, érzem vesztünket.
Mert azt írják itt-ott, hogy nemcsak lelki támaszt jelenthet egy kedves eb búban-bajban, de a kutyás gyerekek általában könnyebben beilleszkednek a társadalomba, felelõsségtudatra, önzetlenségre neveli õket a négylábú, továbbá a konfliktuskezelést is fejleszti az állattal való kapcsolat.
A másik verzió, hogy egy-két hónap, és az újdonság varázsa után a kutya anyura marad, akinek aztán valóban társa lesz jóban-rosszban.
Volt néhány szerencsétlen próbálkozásunk kutyákkal, egyik sem kellemes emlék. Az elsõ, Alex akkor került hozzánk, amikor a város szélén laktunk egy viszonylag magányosan álló házban, a gyerekek két- és háromévesek voltak. Alex egy labrador és még valami más keveréke volt, kajla, állandóan feldöntötte a gyerekeket, idõvel meg éjszakánként megszökött, feltúrta a kerítéshálót, és megkergette a szomszéd néni tyúkjait. Mondjuk, hogy csak megkergette...
Találtunk neki szuper helyet falun, és végre boldogok voltunk.
De aztán úgy öt év múlva megint beadtuk a derekunkat; ekkor egy ismerõs vizsla-szaporulatának egyik ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s