ISCHLER és a múltból mignon, szavarin és diplomata
sponsored links
Mindenkinek megvolt a családban a kedvence. Annak idején a kis csapatunk minden hétvégén szépen felöltözve sétálni ment, majd beült egy "cukiba". Majdnem minden vasárnap délelõtt színházba, vagy operába mentünk, iskolásbérletünk volt, hazafele jövet meg betértünk a közelbe levõ cukrászdába. Én a húgommal majdnem mindig szavarint rendeltünk. Imádtam a cukorszörppel átáztatott tésztagombócot, mûtejszínhabrózsával s fõképp a sütidíszt, egy bordópiros zselatinkockácskát a tetején. A fiúk általában puncskockát vagy ischlerkarikát ettek, anyukám meg a kedvencét, a narancshéjas-tejszínkrémes diplomataszeletet. Apukám meg amit épp a tányérjára kapott (akkor sem volt nagy gourmand). Körbeültük a kovácsoltvas kerekasztalt és elköltöttük a finomságokat s ittunk rá egy citromos üdítõt, az egyedülit, amit kapni lehetett. Ó, hol van már a tavalyi hó. Anyukám és István már nincs, Gyöngyi messze költözött, Janit látom évente egyszer, apám meg már öreg...
De félre a búslakodással, lássuk az ischlert.
Gyors mozdulatokkal összegyúrtam 20 dkg fagyos vajat 20 dkg liszttel, 10 dkg cukorral és 10 dkg mandulaõrleménnyel. Gyúrtam bele még egy citrom reszelt héját és egy ...