Az ischlertĂľl csak addig hiszi az ember, hogy cukrĂĄszdai sĂźti, amĂ­g egyszer maga neki nem ĂĄll, mert akkor azonnal kiderĂźl, hogy nem kell hozzĂĄ diploma, sem igazi, sem vĂĄsĂĄrolt. Az ischler ĂśrĂśk, (mostantĂłl pedig minden jelzĂľ elé tegyétek be, hogy az ischler) sose megy ki a divatbĂłl, igazi kedvenc, nélkĂźlĂśzhetetlen az Ăźnnepeken, szép, finom.

Remélem ennyi elég ahhoz, hogy aki eddig nem prĂłbĂĄlta otthon, az most ezen sĂźrgĂľsen vĂĄltoztasson. Én amiĂłta csak az eszemet tudom, bomlok a ezért a sĂźtiért. Olyan mint HĂĄni minden porcikĂĄjĂĄt szeretem, és az sem baj, ha érik egy kicsit mellettem, sĂľt ettĂľl csak még jobban szeretem. Az ischler (is) tĂśkéletes, szép a formĂĄja, persze ha nem jĂłk az arĂĄnyok, odalesz az egész, aztĂĄn izgalmas a benne rejtĂľzkĂśdĂľ lekvĂĄrtĂłl, amibĂľl én nem szeretem ha tĂşl sok van benne, sĂľt azt szeretem, ha nem is lĂĄtszik, éppen csak Ă­zt, és kevés nedvességet ad a korongoknak, és szeretem a csokit, ami rejti, Ăłvja az alatta lakĂł tĂśkéletességet. Ezt sem szeretem, ha tĂşl vastag, mert elnyomja a tĂśbbi Ă­zt.

Azért ĂĄlltam neki a minap, mert Vince a Szamosban kért egy ischlert, amit hazahoztunk, aztĂĄn kidobtunk. Finoman szĂłlva sem volt nagy sikere, és ha eddig figyeltetek, érteni fogjĂĄtok miért. MielĂľtt bĂĄrki azt hinné, fikĂĄzni fogok, téved. BizonyĂĄra sokan vannak, akik Ă­gy szeretik, de az elĂľzĂľek tĂźkrében hamar kiderĂźl, hogy nem az én, mi Ă­zlésĂźnk szerint készĂźlt. A csoki szupervastag volt rajta, a lekvĂĄr kibuggyant amikor a csokiréteg feltĂśrt, és a tészta, nos az egy kicsit vastag volt, nem a lekvĂĄrhoz, vagy a csokihoz képest, hanem a nekem jĂłlesĂľ harapĂĄshoz képest. HĂĄt Ă­gy bukott el az ischler, és Ă­gy maradt Vince vĂĄgya ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/12/12/isc...