Irigy kutya
sponsored links
A tegnapi poszt végén feltett, a lökdösõdésre vonatkozó kérdésemre az egyik kommentelõ azt írta, hogy mennyire utálja az Aldiban a pénztárnál a rendszert, hogy egyrészt, lehetetlenség olyan gyorsan kapkodni a cuccot, ahogy a pénztárosnõ áthúzza a leolvasón, másrészt meg nincs is hely a feltorlódott holminak.
Hát bevallom, ez engem is annyira bosszant, hogy már egyszer megkérdeztem az egyik pénztárost, hogy valami munkaverseny van, vagy elõírt részidõt kell teljesíteni, vagy siet valahova? Idõnként egyenesen sokkol, mi a túrónak kell ennyire kapkodni? A vásárló folyton úgy érzi, hogy 1)baromi lassú, 2)várakoztatja a többieket azzal, hogy nem képes lépést tartani a pénztárossal.
Aztán persze akkor a lány elárulta, hogy ez az elõírás, ugyanúgy, mint a végén azt mondani, hogy "szép napot".
Nos, én ezt a rendszert nem szeretem. Inkább legyen egy kicsit lassúbb, és nem kell mindig a szép napot sem (bár az egy jó köszönés, végülis), de ne frusztráljanak!
Amúgy lökdösõdni én sem szeretek. Pontosabban, én nem lökdösõdöm, és nagyon utálom, ha más mégis ezt teszi velem. Általában csúnyán rá is nézek az illetõre, és ebbõl azért érteni szoktak. Nagyon csúnyán tudok nézni.
Azzal viszont, amikor valaki betolakszik elém, egyszerûen nem tudok mit kezdeni. Egyrészrõl borzasztóan felháborít, és eszembe jut, hogy demokrácia nem lehetséges addig, amíg egyes emberek folyton a szabályok fölé helyezik saját érdekeiket. Másrészt, szólni sem tudok érte, mert ezek az illetõk általában agresszívek, és tudom, ha szólok, visszaszólnak, dacára annak, hogy ...