Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Indulás Pueblába
sponsored links
Kedd reggel van, megrendeltük a portán a taxit, kimegyünk a reptérre és reméljük átvesszük a kiskocsit. Addig van egy kis idõm, Eszti pakolgat - én pedig még mesélek egy-két dolgot a városról.
Nos két nap alatt lehetetlen bármi karakteres véleményt kialakítani errõl a metropoliszról - de valami azért csak körvonalazódik bennünk. Egy biztos, nagyon sajnáltuk volna, ha nem jövünk ide el, de szerintem Mexikó igazi arca nem ez lehet. Az elkövetkezõ napok ezeket a kérdéseket majd megválaszolják, de azért nézzük a város elõnyeit és hátrányait.
Elõnyök:
- Egy igazi világváros, nyüzsgõ, színes - az építészete a moderntõl a hagyományosig terjed, rengeteg a látnivaló
- Nagyon sok a múzeum, a kiállító hely
- Kiterjedt metróhálózata van
- Tök jó gyûjtõ kártyát lehet venni, ami digitálisan fel is tölthetõ még pénzzel - és így sokkal olcsóbb is az utazás ( 6 peso/út )
- A belvárosban és a turisták által látogatott helyek biztonságosnak nevezhetõk, mert iszonyú sok rendõr van mindenhol.
- Az emberek nagyon kedvesek, segítõkészek. Ott hagyják a barátjukat, akikkel beszélgetnek - csak hogy útba igazítsanak. Megveszik a buszbérletünket ( három vadidegen is segít nekünk, egyeztetnek egymással - majd finoman az aprónkat azért elteszik ) - és amikor megtudják, hogy milyen messzirõl eljöttünk hozzájuk, akkor nagyon büszkék
- A mexikóvárosi vasárnapok. Az, hogy egy ilyen méretû város megengedheti magának, hogy sugárutakat zárjanak le csak azért, hogy a lakosok biciklizzenek, fussanak, kutyát sétáltassanak - az egy nagyon jó hely.
- Nagyon szimpatikus a szintén vasárnapi családi együttlétek intézménye, mert jó látni azt, hogy apu, anyu és a gyerekek együtt tudnak örülni - egymásnak. Mi szintén így éljük az életünket - de a meglátásom szerint sok család nem így van ezzel
Hátrányok:
- Iszonyú nagy. Ahogy az egyik bejegyzésben is írtam, itt egy-egy háztömb sok száz méter, talán egy kilométer is megvan - szélesek az utak és járdák, így ha A-ból B-be akarsz átjutni, akkor jócskán fel kell kötnöd a gatyát
- A múzeumok és a kiállító helyek elsõsorban a mexikóiaknak készült - nagyon kevés dolog szól a turistákról. A feliratok java része spanyolul van, elvétve található angol leírás - a többi nyelvrõl már nem is beszélve ( olasz, francia, német,...)
- A metró eléggé lepukkant, iszonyú zsúfolt. Van olyan szakasz, ahol a hölgyeknek külön elkerített részük van a felszállásra ( külön fülkében utazhatnak), mert a pasis fülkékben már durva lenne a kontakt...
- A buszos közlekedésrõl már szintén írtam, de a véleményem azóta sem változott. Tök jó buszok futnak ( pl emeletes ), de hogy mikor jön - azt senki sem tudja. Van, hogy egymás után jön vagy négy, utána meg semmi.
- Mindenhol sorban kell állni, amit a helyiek tök türelmesen csinálnak - de nekünk néha ijesztõ
- Az épületeik messzirõl tök szépek, azonban a közelben vagy, akkor kiderül, hogy már kicsit lepukkantak, lógnak mindenhol a vezetékek - szóval láttak már szebb éveket is
- A többség a hivatalokban, taxikban, buszokon kb annyit beszél angolul mint mi, ami sajna elég kevés. Értem hogy a spanyol az egyik legbeszéltebb világ nyelv - de azért angolul is beszélnek még a világban egy páran
- Óriási kontrasztok vannak a tehetõsek és a szegények között. Szegénybõl padig sok van.
- Szürkület után elindul a "zombi" sereg, a drogosok, a kéregetõk - még a belvárosban is. Hogy egy kintebbi területen mi lehet, azt el sem tudjuk képzelni.
- Sokkal több utcai árusra számítottunk, egy csomószor már szó szerint az éhséggel kellett küzdeni - pedig azt hittem léptem-nyomon taco-árusokba fogunk ütközni. Ahogy láttátok találtunk klassz helyeket - de nem volt olyan egyszerû.
- A csapvízbõl inni nem szabad, fogat mosni sem. Ezt iszonyú nehéz megszokni - és nem is jó.
- Higiénia. Gyakorlatilag folyamatos para az, hogy hol és mit ehetsz. Rengeteg helyen látod a fertõtlenítõ szert, amivel megtörölheted a kezed, de ha a konyhás ezt nem tette meg - akkor már tök mindegy. Mi azt az elvet próbáljuk betartani, hogy lehetõleg frissen sütött cuccot kóstoljunk - de ez nem mindig megoldható. Ilyenkor jön az ima, mert az hátha segít ( na meg a taquilla )
....
Reggeli után megjött a taxi, viszonylag gyorsan ki is értünk a reptérre - pedig azt hittem, hogy nagy dugó lesz. A sofõrünk egy szót sem beszélt angolul, így nagy dumcsizás nem volt az autóban. Érdekesek egyébként ezek az autók - egy csomó régi, levetett amerikai ( mármint USA ) kisbusz és személyautót állítottak be taxinak - amik belülrõl már szinte múzeumi hangulatot tükröznek. A srácnak próbáltuk elmagyarázni, hogy a reptéren az érkezési oldalra vigyen bennünket, de sajna ez nem jött össze - de sebaj, mert örült, hogy két amerikait fuvarozhatott. Mondtuk, hogy Európából jöttünk, de szerintem még mindig meg van gyõzõdve róla, hogy gringók vagyunk. 200 pesó volt a fuvar ( amikor érkeztünk akkor 300 felett fizettünk... )
Az autókölcsönzés viszonylag flottul ment, bár amikor meglátták, hogy hány bõröndünk van - akkor hümmögtek, hogy kicsi lesz nekünk ez az autó. Bezzeg tegnap még az volt az infó, hogy nincs is több kocsijuk. Sebaj, a papírokat elintéztük, egy kicsit itt is lehúztak bennünket - de ez úgyis benne volt a pakliban. Az autó tényleg kicsi - viszont nem gyors. Most vagy a három bõrönd és a mi két fenekünk terhelte le szegényt, vagy csak lusta õkelme - de néha nógatnom kellett ezt a kis csodát.
A városból való kijövetel nem volt olyan rémes, mint amire számítottam - de valószínû kellõ tapasztalat volt az elsõ néhány nap a számunkra. Tényleg mennek mint a meszes, nincs irányjelzés, simán a belsõ sávból megpróbálnak lefordulni jobbra - és tényleg az erõ elv mûködik az utakon, de nagyjából kordában lehet õket tartani. Na figyelni azért kell, az biztos. A városból kivezetõ 2 x 3 sávos autópálya elõször zsúfolt volt, majd ahogy mentünk kintebb, úgy mérséklõdött a terhelés. A város maga ijesztõ. Ezeken a részeken érzõdik a mérhetetlen szegénység és kilátástalanság - ha itt lerobbanunk vagy defektet kapunk, akkor nekünk végünk. Látjátok, ötven évesen is kell az adrenalin. :-)
Viccet félretéve - ez nagyon más, mint amit a belvárosban láttunk. Egyszerû vakolatlan kis kocka házak állnak egymás hegyén-hátán, olyan mintha valaki részegen a LEGO kockákat egy másra pakolgatta volna. A belsõ utcák, sikátorok porosak, retkesek - az emberek pedig szemmel láthatóan szegények. Maga Mexikóváros nem is tudom hány kilométeren keresztül tartott, több dombon is átfutott az autópálya, de amíg a szem ellátott, végig házak álltak. Ismét jelzem, 21 millió ember...
Kiérve a városból elkezdett emelkedni a sztráda, aminek a mi kis kocsink annyira nem örült - de csak megoldotta. Ezen a szakaszon már rengeteg csõrös, igazi régi kamion rótta a kilométereket - a belsõ sávban pedig néhány jobb módú suhant a menõ autójával. Egy benzinkútnál meg mertünk állni - volt egy pár zsaru is ott - vettünk ásványvizet, pisiltünk. Igazi mexikói hangulat és zene szólt - de suhantunk is tovább.
Az autópálya egy-egy szakaszán olyan pihenõk vannak, ahol az helyi kamionosok meg-meg állnak - és ahol mi akkor sem mernénk, ha fizetnének érte. Olyan bádogváros, viskó jellegû földszintes épületek, melyek elõtt terasz van - és ahol az asszonyok sütnek-fõznek a megfáradt vándornak. Mondom eszem ágában sem lenne megállni, mert ijesztõ.
Aztán minden hiba nélkül megérkeztünk Pueblába, majd becsekkoltunk a barátainkhoz - és elkezdtük az otthoni és az itteni eseményeket kidumálni. Ma így egy kicsit lazulósabb nap volt, de nem is ártott egy kicsit, hogy ülepedjenek az emlékek.
Holnap jövök, a Nektek már ma. ( Vagy fordítva? )
ui: A lányok az irodából jelezték, hogy "toljak" több képet, de a mai nap nem a fotózásról szólt, úgyhogy mára csak ennyi lesz - de ígérem, lesz még sok-sok érdekes fénykép a napokban. Ok?
