Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
In memoriam ...
sponsored links
Családunk egyszerû magyar család. Történetét azért írom meg, hogy utódaim tudják kik voltak az õseik, honnan, milyen társadalmi helyzetbõl származtak, indultak, hogyan képezték magukat és milyen mûveltséget, alkotószintet értek el.
...
1914 augusztus 12-én születtem Tiszasülyön. Születésemkor a papa már nem lehetett ott, mert az elsõ világháború kitörésekor, 1914 júliusában behívták katonának.
...
A papa hazatérésével kapcsolatban emlékszem két ?bölcs? mondásomra: megkérdeztem, hogy hol volt ilyen sokáig, mire a papa tréfásan azt felelte, hogy elcsavargott egy kicsit. Erre én, a már azelõtt hallott formában, azt mondtam, hogy hátrakötöm a sarkát, ne tudjon ismét elmenni. Majd amikor a vacsorára került a sor mondja a mama, hogy hozzam ki a kamrából a kenyeret, mire én dicsekedve kijelentettem, hogy már meg tudom keresni a kenyeremet. Négy éves voltam ekkor.
...
A Szabolcs utca 30 szám alatti házban laktunk, az elsõ emeleten, egyetlen szobában. A lakbér húsz pengõ volt havonta. ... Késõbb én is munkát vállaltam a kórház konyháján és így kerestem én is 24 pengõt havonta.
...
A papa tartott az iskolai szünetekben, majd a mamánál voltam és közben a Szabolcs utcai zsidó kórház konyháján dolgoztam.
A tálcát a fejünkre tett párnára helyeztük és így vittük át a kerten, folyosókon, lépcsõkön az un. teakonyhákba ....
...
Az iskolai szüneteket jobbára a papánál, Tiszakürtön töltöttem. A papa be is fogott kisebb munkákba, pl. azt a feladatot kaptam, hogy készítsem el a gépházajtó zárját, vagy amikor a fûtõ hiányzott én helyettesítettem. Nemegyszer rám bízta a gõzgép beindítását, megállítását. Egy nagy, kéthengeres Röck gyártmányú fekvõ gõzgép hajtotta meg transzmissziós szíjjal a malmot és a fûrésztelep gépeit. Ha kovácsolt, megtanított ráverni a vasra a nagy kalapáccsal. Szabadidõben 30-40 szemes véghorgokkal és varsával halásztunk, a csónakban aludtunk.
...
A polgári iskola után nagyon szerettem volna tovább tanulni, de ezt a szüleim nem tudták biztosítani.
...
Egy alkalommal, amikor a szõlõbõl jöttünk haza kocsival, érdekes élményben volt részem. A kocsi kb. egy km-t versenyt futott a szél hajtotta esõfelhõvel. Az esõ pár méterrel a kocsi mögött zuhogott, verte a port. Beérve a faluba még be tudott fordulni a kocsi a kapun és már zuhogott is rá az esõ.
...
1936-ban felvételiztem a Csermajori Tejipari Szakiskolába. Felvettek és 1938-ban végeztem, Fölmûvelésügyi Miniszteri kitüntetéssel, a 35 iskolatársam közül. A vizsgán az igazgató és az osztályvezetõ tanár felhívására én tartottam a sajtkészítésrõl szóló elõadást. A vizsgán jelen voltak a magyarországi tejipari vállalatok vezetõi, igazgatói és Földmûvelésügyi Minisztérium képviselõje.
...
1939 decemberében az Antant kiküldöttei vizsgálatot, létszámellenõrzést tartottak. Akkor Magyarország tényleges katonai létszáma ötvenezer fõ lehetett. A mi zászlóaljunknál három fõvel több volt, mint a megengedett. Ezeket azonnal le kellett szerelni. Néhányan, köztük én is kérvényeztük leszerelésünket. Én is beleestem a leszerelendõk közé, így december 24-én leszereltem.
...
Egy nap hívatott a termelési osztály fõnöke, Budai László, elém tett egy félbevágott sajtot és megkérdezte mit látok. Mondom, hogy egy pasztõrözött tejbõl készült, kissé túlsavanyodott tésztájú, vak trapista sajtot. Kérdi, hogy tudnék-e ilyet vagy ennél jobbat készíteni. Mondom, hogy jobbat is, ha megvannak a feltételei. Jó, mondja, akkor menjek le Kacsótára és vegyem át az ottani sajtgyár vezetését. Mikor? ? kérdem. Ma délután öt órakor indul a vonatom. Vaj- és sajtkultúrával felszerelve elutaztam.
...
1942 augusztusában ismét behívtak fegyvergyakorlatra. Megbetegedtem, jelentkeztem a zászlóalj orvosánál, aki megvizsgált és JAN osztályzatot adott és ezt be is írta a katonai nyilvántartásba. Ez jelenleg alkalmatlant jelentett. Elküldött valamelyik Erdélyi üdülõbe.
...
... november 19-én elutaztam Marosvásárhelyre és ott eljegyeztem N.N.-t. Megállapodtunk abban, hogy Karácsonyra jövök és összeházasodunk
...
Marosvásárhelyrõl sokan elmenekültek a bejövõ csapatok elõl.
...
Vettem két jegyet a gyorsvonatra, de már csak az utolsóra kaptam. Az utazás reggelén megjelent nálunk N. nagybátyja, ..., magyar- és történelem tanár és elsírta, hogy a felesége az éjjel egy lavór vért hányt és ha nem kap orvosi segítséget, ami ott már nem volt, meghal. Kérte, hogy adjuk oda a két gyorsvonati jegyet, hogy felmehessenek Budapestre az orvoshoz. N-ra néztem, õ azt mondta, hogy adjuk oda, mentsük meg a nagynénjét. Odaadtuk a jegyeket és mi ottmaradtunk Marosvásárhelyen.
...
... bevittek Vásárhelyre, hogy kivégezzenek a katonai parancsnok döntése szerint. De az ezredes parancsnok ? mikor elmondtuk, kik, mik vagyunk ? menlevelet adott, amivel a családot visszahoztuk a marosvásárhelyi lakásunkba.
...
Tekintettel arra, hogy akkor még nem volt ?tejipar? Romániában, a minisztériumi kollégákkal elkezdtük ennek a megszervezését. Megírtuk a Tejbegyûjtõk kézikönyvét, a Fölözõmesterek
kézikönyvét, a Sajtmesterek kézikönyvét, melyeket lefordíttattunk magyarra is. Dr ...l együtt megírtuk a Tej- és tejtermékek készítése és vizsgálata címû szakmunkát magyarul.
1950-1951-ben kezdeményeztem és megszerveztem két vajmesteri és egy sajtmesteri négyhónapos tanfolyamot, hogy az induló tejipari egységeknek legyenek bizonyos szakismerettel bíró dolgozói....
1974 szeptember 1-én nyugdíjba mentem.
Innen nem írta tovább Papi, pedig még annyi, de annyi mindent élt meg, sok jót és sajnos rosszat is.
Öt unokája megszületését és felnõtté válását.
Szeretett felesége, Mami, elvesztését.
Visszaköltözést Magyarországra.
 |
| Dédi Tücsivel és Manóval |
 |
| Generációk |
És még annyi, de annyi minden van, amirõl Dédi nem írt.
Kirándulásokról, többnapos túrákról és kanaszta csatákról.
"Mondtam, csirkemellen nem lehet hegyet mászni. Nem is bírták. Mi meg kicsomagoltuk a hideg puliszkát, szalonnát, aztán lefele is fütyörészve jöttünk."
Szeretett játszani.
 |
| Vasútépítés |
 |
| Dédi nem csak gyerek számítógépen szörfözött. |
 |
| Dédi és Manó |
 |
| Generációk |
 |
| Dédi és Tücsi |
 |
| Generációk |
 |
| Gond nélkül felsétált két lépcsõfordulót, Dédi 97 éves |
Nem írta, hogy õ volt a pár hónapos kisasszonyka legelsõ locsolója.
 |
| Dédi és a két éves balerina |
A keze remegett, már nem tudott keresztrejtvényt fejteni, pedig egyik kedvenc idõtöltése volt.
 |
| Generációk |
 |
| Vacsora |
Egy ideig nálunk lakott és annyira nem akart zavarni, hogy mikor kérdeztük, mit szeretne vacsorázni, azt felelte, egy kis száraz kenyérsarok jó lesz. Teljesen meglepõdött, aztán kacagott, mikor Manapó azt felelte, "hogyne, száraz kenyérsarok?! az úri dolog, nincs! de, ha Papinak megfelel, akad helyette frissensült kenyér vagy házi kalács."
 |
| Dédi egy õrült paleontológussal és tavasztündérkével |
Arról sem írt, hogy érdekelte a nagyvilág, a jelen s a jövõ is, hogy mindig nagyon szeretett tanulni, s mivel fiatal korában a szülei nem tudták tovább taníttatni, hát idõsebben folyamatosan képezte magát. Már régen nyugdíjas volt, de mindig utánna olvasott a legújabb tejipari fejlesztéseknek, kilencven évesen nekiült, hogy felfrissítse a német nyelvtudását.
Arról, sem írt hogy nyáron egykapus járókeretes focit játszottak Manóval.
 |
| Manó elsõ születésnapján |
Tücsivel népdalt énekelt, az udvaron "versenyt szaladtak", s miután megbeszélték a pónik rejtelmeit, kisasszonyka szeretettel megfésülte tar fejét.
 |
| Az utolsó Karácsony |
És nagyon szeretett minket.
 |
| Farsang idén ... ewok, tündérkirálynõ és Dédi, aki a gyerekek szerint öregnek öltözött |
Papikám, hiányzol.
A tavalyi születésnapod után nagyon készültünk a 100.-ra, az augusztusi dátumot pirossal bekarikáztuk a naptárban.
 |
| 99. születésnap |
Hova siettél?
Az esõ már soha nem ér utol.
