Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
In Bruges
sponsored links
Az imént volt egy Sütifelhõs bloginterjú, melyben viszonylag nagy hangsúlyt kapott az utazás, ami kapcsán Brügge plátói szerelemként lett definiálva. Épp csak azt nem írtam le, hogy valójában azt is tudom melyik környéken, annak melyik házában laknék a legszívesebben. De ha pont abból valamiért nem költöznének ki a kedvemért, van még terv B-tõl Z-ig a lakhatásra vonatkozóan. Ha mondjuk úgy hozná az élet, hogy egy kis teázót kéne nyitnom, arra is megtaláltam a tökéletes helyet. Tényleg beleszerettem ebbe a városba, de ahogy a szerelemnél sok esetben lenni szokott minden logikai érv, ellene szól.
Van egy elméletem, mely szerint egy magára valamit adó városnak legyen hegye. Vagy dombja. Vagy valamije, ami jobban kiemelkedik a tengerszint magasságából, mint egy vakondtúrás. Hát Brüggenek ilyenje alig van. Az, hogy több helyen tudnék csúcsminõségû csokihoz és sörhöz jutni, mint a világ bármely pontján ivóvízhez, még nem tudom bizton eldönteni, hogy pro vagy kontra. Az viszont egyértelmûen ellene szól, hogy vitathatatlanul sokat esik. Egy Hollandiában élõ barátom utánanézett a dolognak, – mármint úgy statisztikailag – és abból kiderült, hogy 30%-kal több esõ esik Hollandiában (és Belgiumban) mint itthon. De a szubjektív megítélése az volt, hogy mikor ott él az ember, ez jóval többnek tûnik, mint 30%. Nincs igazi nyár, nincs igazi tél, többször szattyos az idõ, mint tiszta, ha esni akar az esõ, azt komolyan is veszi, ami elõl nincs hová menekülni, mert mások papírkutyák, és az elsõ csepp esõt követõen azonnal elfoglalnak minden fedett helyet. Ellenben velünk, akik bármit is látnak az égen, és az idõjárás applikációban, töretlenül bízunk abban, hogy mindjárt el fog állni az esõ. Ez idõ alatt mások teletömik magukkal az összes kávézót, sütizõt, csokizót, éttermet, sörözõt és múzeumot. Mert nem csak a helyiekkel kell számolni, hanem csúcsidõszakban Brügge-t elárasszák a turisták, annak ellenére, hogy egyébként minden szempontból szürreálisan drága a város. (Egy fogás egy jobb étteremben 23 euróért???) De most komolyan? ki akar ilyen helyen élni? Úgy logikailag.
Ha egy városban folyamatosan sok a turista ? azaz hátizsákosan szólva turistagettóban vagyunk ? akkor néha van a városnak egyfajta lehasznált jellege, és olyan érzete, hogy minden a turistáknak és a turizmusról szól. Alig lehet megtalálni az autentikus dolgokat és már-már komolyan izgatja a kicsit is érdeklõdõ embereket, hogy vajon maradtak itt még helyiek a turisták közé rejtve? Ugyan mi õsszel, nem túl jó idõben jártunk Brüggben, ami nem a csúcsszezon, de azért azt se mondanám, hogy addigra már leült a turistaipar. De ezt a lehasználtságot valahogy mégsem éreztem. Azt éreztem, hogy a téren, az üzletekben, és sörözõkben rengeteg helyi is van, és nem szorultak ki a saját kis városukból.
Este elmentünk egy sörözõbe, amit a szállásadónk ajánlott. Egy darabig forogtunk az utcán, mint egy búgócsiga mert a GPS szerint megérkeztünk, de mindössze egy bezárt bonbon és egy marha drága táska boltot láttunk azon a helyen ahol sört terveztünk inni. Aztán rátaláltunk egy kis, talán két méteres sikátorra, és az vezetett el minket a ?szaküzlet? bejáratához. A sörözõ tényleg egyfajta szaküzlet döbbenetes kínálattal, és elképesztõen különbözõ és izgalmas ízû sörökkel. Egy átlag csapolt sör olyan, mint nálunk egy kézmûves. Persze ennek jól meg is kérik az árát. A pohár (jellemzõen nem korsó) 3,5-7 euró között mozog. A sörözõ pedig nem egy réteg hely, hanem mindenki képviseltette magát, gyakorlatilag mint itthon délután egy cukrászdában. Több nyugdíjas ott gyûlt össze a barátaival, vagy még két másik generációval. A mellettünk lévõ asztalhoz egy srác ült le egyedül, akihez szépen lassan még csatlakozott két barátja, volt olyan bácsi aki odaállt a pulthoz, megivott egy pohár sört, beszélgetett egy kicsit és elment, és persze ellentmondva a konzervatív cukrászda fílingnek volt ott egy felettébb jó kedvû nõi banda is. Mindez pedig egy régi épületben, aminek a téglafalai nem kizárt, hogy a XIII. század óta figyelik az ott történõ eseményeket. Hihetetlen hangulatos volt, és két nappal késõbb Gentben is hasonló élményeink voltak.
Ott annyiban fokozódott a helyzet, hogy a ház söre közel 12%-os volt, így miután a sajátomból és abból már egy mérhetõ mennyiségnél tartottam, úgy elkezdtem szédülni, hogy ott kellett maradni, mert ciki lett volna felállni. Így mi mást tehettünk volna, mint maradtunk a fenekünkön és rendeltünk még egy sört. Aztán elküzdöttem magam az elsõ krumplishoz, majd tovább egy kézmûves bonbon szaküzlethez, és máris stabilizálódott a világnézetem. És ezzel bekezdéssel lényegében nem csak érintettem, hanem nagyrészt beszámoltam a gasztronómiai élményeimrõl, de errõl a következõ bejegyzésben.
Brügge nagyon érdekes hely. Mézeskalács (autentikusabban speculoos) házainak a zöme a középkor óta ott áll, ugyanakkor a legtöbb esetben olyan állapotban vannak mintha a XXI. században húzták volna fel õket. Egyszerre vagyunk a múltban és a jelenben, azaz néha innen nézve a jövõben. Délutánra, estére pedig lenyugszik a város, hisz legtöbben Brüsszelbõl vagy Antwerpenbõl átugranak egy délutánra, aztán egy óra alatt visszavonatoznak a szállásukra. Illetve ez, hogy a legtöbben csak egy fél napos túrát tesznek itt, az azzal is együtt jár, hogy ez idõ alatt mindenki a fõ csapásra tömörül. Befizet egy csónakos túrára a csatornákon, 10 euróért felmegy a Belfrybe megnézi a kilátást (az In Bruges címû film egyik emblematikus jelenete szerint még csak még 5 eurót kell erre költeni) megiszik egy sört, eszik csokit vagy waffelt, de a legbelsõ körön kívülre alig jut el valaki. Pedig a városnak a külsõbb része még simán bejárható gyalogszerrel. Ahogy a szállásadónk mondta indulj el bármerre és fedezd fel a várost. És ez tényleg mûködik. Valahogy úgy, ahogyan a képek mutatják. (Melyek közé azért esett be egy kevés Brüsszel, és Gent is.)
sponsored links