Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Ilyenkor, amikor
sponsored links
Ezt pont tíz éve írtam, de még mindig így van :)
Amikor hirtelen vége szakad a karácsonyi csodaváró hangulatnak és csak a bejgli morzsák maradtak.
Amikor a dús, zöld fenyõfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyûrött papírja zizeg.
Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.
Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.
Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.
Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Elõkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.
Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelõfa és a pincében lévõ szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.
Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévõ kettõ tetejére. Amikor a kesztyû átázik, a csizma talpa pedig annyira áthûl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.
Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.
Amikor gonosz vigyorral, kárörvendõ krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza- járvány.
Ilyenkor jó a sütõ melegével befûtött konyhában ücsörögni.
Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.
Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára karamellizálódó cukor illatába.
Ilyenkor jó egyenként lenyalogatni a langyosra olvadt csokoládémázat minden ujjunkról. Addig verni idétlen mozdulatokkal a tojásfehérje habot, amíg selymes, kemény habcsúcsokká alakul.
Ilyenkor jó elõkeresni a legnagyobb kuglóf- formát és a vörösréz mozsarat.
Ilyenkor jó szerezni valahol egy méretes, narancsszínû tököt, kikaparni a magokat, percek alatt felszeletelni, bedobni egy tepsibe és belökni a forró sütõbe. Egy óra múlva pedig kikapkodni a harsogóan kemény tökbélbõl krémesen puhára sült nyalánkságot, ami olyan édes, mint a tiszta cukor.
Ilyenkor jó ujjuainkkal végigsimítani az ablakra fagyott jégvirágok kesze- kusza vonalát. Nagyot szippantani a jegesen éles, tiszta levegõbõl. Elmorzsolni néhány hihetetlen alakú hópihét, révedezve figyelni, ahogy a fehér kristályból csöppnyi víz lesz, ami felszívódik a kesztyûbe.
Ilyenkor jó ott toporogni a gesztenyesütõ elõtti sorban, kézbe fogni a forró, kormos papírtölcsért. Bele- bele merítkezni és újabb gesztenye- kinccsel a felszínre bukkanni.
Ilyenkor jó esténként langyos, mézes tejet kortyolgatni. Szorongatni a bögrét, ami átmelegíti az ujjakat, a mézes tej lágy íze pedig lélek- vigasztalóként is megállja a helyét.
Ilyenkor jó belépni a spájzba, levenni egy derûs õszibarackokkal teli üveget a polcról. Ilyenkor jó kompótot enni, sûrû, édes levét kiszürcsölgetni a tálkából. Befõttet tálalni sült húsokhoz, desszertként vagy csak úgy vacsorára. Pillanatokra a konyhába idézni a nyár zamatait, a barackba zárt napfényt.
Ilyenkor jó megölelni valakit, hozzábújni valakihez, betakargatni valakit. És tartozni valahová.