FotĂł: Szirmai JĂşlia
Undok hideg, hĂłvihar, csĂşnya mĂ­nuszok, vagy latyak, rocogĂł kavicsok az elĂľszobĂĄban (hogy mennyi fér belĂľle egy jĂłl kialakĂ­tott cipĂľtalpba!), munkahelyi és iskolai bosszĂşsĂĄgok, és még sorolhatnĂĄm a téli megprĂłbĂĄltatĂĄsokat, melyek kicsit és nagyot érnek, érhetnek mostanĂĄban. Én mindezek a lakĂĄson tĂşli részébĂľl ezen a héten kimaradok, mert sĂ­szĂźnet van az iskolĂĄmban, Ă­gy itthon pihengetve vĂĄrom haza a havas csatĂĄbĂłl megtérĂľ csalĂĄdtagokat. Hogy a vĂĄrakozĂĄs ne legyen haszontalan, bĂşfelejtĂľ buktĂĄt sĂźtĂśttem nekik (és magamnak), méghozzĂĄ almĂĄs buktĂĄt. Úgy gondoltam, az édes pĂĄrĂĄkat lehelĂľ sĂźteményt eszegetve kĂśnnyedén felejthetĂľ a kinti zordon idĂľ. Meg persze merĂľ ĂśnzésbĂľl: jĂł lĂĄtni a felderĂźlĂľ képĂźket, amikor az ajtĂłn belépve megérzik a fahéjillatot. Ha valaki ki akarja prĂłbĂĄlni ezt a konyhai aromaterĂĄpiĂĄt, annak a kĂśvetkezĂľ receptet ajĂĄnlom.