Egy Ăşjabb régi receptet vettem elĂľ. ElĂľszĂśr olyan tĂ­z évvel ezelĂľtt sĂźthettem, és néha-néha elĂľkerĂźl. Azért nem sĂťrĂťn, mert egy igazi illat-és Ă­zbomba, valahogy nem lehet beleilleszteni a mindennapi konyhĂĄba. Az olyan lenne, mintha mindĂ­g karĂĄcsonyi ételeket ennénk. Ez az a tipikus maximium kétszer-hĂĄromszor egy évben megcsinĂĄlom étel, és inkĂĄbb azokon a napokon érvényesĂźl, amikor mĂĄr bekĂśszĂśnt a hidegebb, kĂśdĂśs, napszegényebb idĂľszak. TalĂĄn azért, mert ilyenkor jobban kĂ­vĂĄnja az ember a teltebb, fĂťszeresebb Ă­zeket, illatokat. InkĂĄbb ĂźdĂ­tĂľ, annak ellenére, hogy hĂşs krumplival menĂź, talĂĄn az almĂĄnak és a bornak kĂśszĂśnhetĂľen. Én itt csak egy fél csirkét készĂ­tettem, de aki egy egészet (én akkor egymĂĄsnak hĂĄttal sĂźtĂśm a feleket), az szĂĄmoljon mindenbĂľl (krumplibĂłl is) dupla mennyiségre. PlĂĄne, mert a hercegnĂľ burgonya igencsak eteti magĂĄt. IdĂľben akkor jĂĄrunk a legjobban, ha elĂľbb a kĂśretet készĂ­tjĂźk el, és ha kész a csirke, visszatesszĂźk a sĂźtĂľbe ĂĄtfmelegĂ­teni pĂĄr percre.

HozzĂĄvalĂłk: ...