ValĂłszĂ­nĂťleg a legolcsĂłbb, legillatosabb vendégvĂĄrĂł karĂĄcsonyi koszorĂşt sikerĂźlt elkészĂ­tenem, egy hibĂĄja van, keveset csinĂĄltam, és nem azért, mert sok az ajtĂłnk, hanem mert egy sem maradt, még a bejĂĄrati ajtĂłra sem.

ImĂĄdom az adventi koszorĂşkat, de a kis gyermekek mellett nem tĂşl szerencsés. TĂśbb tulajdonsĂĄga miatt gondolom azt, hogy még 2-3 évet vĂĄrunk vele, amĂ­g Ăşjra a lakĂĄs dĂ­sze lehet karĂĄcsony elĂľtt. Az egyik, hogy sok helyet foglal, és pont egy olyan asztalon, ahol a gyerekek amĂşgy annyi mindent csinĂĄlnak. A mĂĄsik, hogy a gyerek nem abbĂłl tanul ha kérdez, hanem abbĂłl ha szétszed. Ez kicsit tĂşlzĂĄs, de nem szeretném vérben forgĂł szemekkel kérdezni tĂľlĂźk, hogy hol van rĂłla a kis toboz, hogy ki bontotta szét a masnit, és ki tĂśrte le mĂĄr megint a kanĂłcot, Ă­gy nem lehet meggyĂşjtani se.

Ezért gondoltam, hogy legyen koszorĂş, de lĂłgjon az ajtĂłn, Ăşgy nem foglal értékes helyet és naponta tĂśbbszĂśr is lĂĄtjuk, az meg kĂźlĂśn jĂł, hogy illatozik is a mézes fĂťszerektĂľl. Ember tervez, gyerek végez. A nagyobbikat a zĂśld szalagosat elĂľszĂśr egy rossz mozdulattal megemelték, Ă­gy eltĂśrĂśtt, ha meg eltĂśrĂśtt hĂĄt megették, de kĂśzelharc volt a hetes szĂĄmĂşért, mivel az volt a legcukrosabb, aztĂĄn a kisebb pirosat meg bevitték az oviba, mondvĂĄn ott nincs koszorĂş, Ă­gy most itthon egy sincs, de  ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2011/11/25/ill...