Az az igazsĂĄg, hogy meguntam a nyĂ­gĂĄst. A borsĂłszemkirĂĄlyfiskodĂĄst. A derĂŠkszĂśgĂť mamuszokat, a tĂşlhidegatengert, az Ăśsszes szirszar kifogĂĄst ĂŠs Ăśnmaguk ĂĄltal gerjesztett gĂĄtakat, amikkel kĂśrbebĂĄstyĂĄzzĂĄk magukat. Hogy honnan??? Én eskĂźszĂśm nem ĂŠrtem. Ábel lehet a fĂľkolomp, Ăľ volt mĂĄr kisdednek is olyan mint egy rigolyĂĄs bĂĄcsika, aki minden alkalommal, amikor 50 alĂĄ ment a sebessĂŠgmĂŠrĂľ, fĂĄjdalmasan felĂźvĂśltĂśtt, notĂłrius gyorshajtĂłvĂĄ tĂŠve engem. A tĂśbbiek ennek mĂĄr csak tĂśredĂŠkei, de nekem mĂŠg az is sok. Én Ăşgy emlĂŠkszem a gyerekkorom egy rĂŠszĂŠre, mint vegytiszta szabadsĂĄgra. Nekem a kutya nem mondta meg nyĂĄron, hogy hol egyem a vajaskenyeret, Ă­gy aztĂĄn a cserkĂłfĂĄn ettem, mert cseresznyĂŠvel cseszettfinom volt. KĂŠzmosĂĄs??? :D :D persze...miutĂĄn madĂĄr, egĂŠr, bogĂĄr ĂŠs egyĂŠb ĂĄllat temetkezĂŠsi vĂĄllalkozĂĄst nyitottunk, konkrĂŠt miniatĂťr sĂ­rhantokkal ĂŠs keresztekkel ĂŠn olyan biztos, hogy nem mostam meg a kezem kaja elĂľtt, mint hogy itt ĂźlĂśk. Most mĂŠgis sikerĂźl. PisilĂŠs utĂĄn is. Ezt csak a rend kedvĂŠĂŠrt teszem hozzĂĄ :D Nekem ĂŠvente 3 hĂłnapig egĂŠszen biztosan senki a vilĂĄgon nem mondott meg semmit. Csak voltam. A vĂŠgtelen szabadsĂĄgban. Szerintem azt sem tudtĂĄk, hogy merre jĂĄrok. KukoricĂĄt loptam. MezĂ­tlĂĄb a bĂşzamezĂľben futottam. (hjĂşjderosszvoltkineprĂłbĂĄljĂĄtok). FĂĄramĂĄsztam, vizethĂşztam, nyulatfogtam. AztĂĄn nyĂşztam. A mĂĄlnĂĄsban csĂĄszkĂĄltam. CĂŠrnĂĄt kĂśtĂśttem a csĂ­bor lĂĄbĂĄra a vĂ­zben, hogy ne tudjon elĂşszni. De hogy kezet nem mostam, csak reggel ĂŠs este az totĂĄlbiztos. LavĂłr volt, egy ideig belefĂŠrtem, aztĂĄn mĂĄr csak a kezem. 

Az a gond a mai kölkekkel, hogy fényesre van nyalva körülöttök minden. Mindenki a hibátlan körülményekre gyúr. A morzsa,-és koszmentes, lehetõleg bio kivitelre. A megugorhatóra, a konfliktusmentesre. Akkora lúzereket nevelünk, hogy félelmetes. Életképtelen felnõttek lesznek. Gyalog valahová odatalálni? okosbizbaszok nélkül? istenem, drasztikusan meg fog nõni az ideiglenesen eltûntek száma, akik csak egyszerûen nem találnak majd haza, mert lemerült a telefonjuk :D ez totál ijesztõ. Úgyhogy ma este, elsõ leckeként, kézmosás nélkül, a famászóka tetején kellett vacsorázni. És aztán, külön kérésre a madárszaros csúszdán lehetett csak eltávozni onnan. A siratóasszonyok kara semmi ahhoz a felháborodáshoz képest, amit akkor nyomtak le amikor leutaztattam az üdítõsflakont elsõként az összefossintott csúszdán. Éppcsak keresztet nem vetettek. A holnappal kapcsolatban még ötletelek, de azért nem esnék át a ló túloldalára, úgyhogy a macskatálból való reggeli mûzlizést elvetettem :D :D pedig ridegtartott CirmiKormi hogy örülnének a pajtiknak. Továbbá egy fél napos éheztetés sem utolsó :D valószínûleg fogalmuk sincsen arról, hogy milyen lehet igazán éhesnek lenni. Mivel mostanra egészen durván belelovaltam magam, abbahagyom a brainstormingot, mert ha minden leírnék, amit gondolok, akkor szörnyû energiákat mozgatnék meg :D pedig húdeleírnám :D najóccakát :)

sponsored links