Idõjárási és egyéb viszonyok
sponsored links
A kép lényege nem a szép csepp. Nem is az, hogy mennyire szabályos, pedig az sem utolsó. Sokkal inkább az, hogy majdhogynem észrevétlen méretû. Hogy törött cserépmaradványok mosódnak el a háttérben, hogy csupa tökéletlenség a környezete. Hogy ez az életnek egy annyira apró rebbenése, amit csak egy 28mm/1,8-as objektív képes észrevenni, ha valaki hasmánt kúszik vele. Nos én nem aprózom el, mióta bogárfüggõ vagyok :) De más mondanivalója is van, legalábbis számomra. Utoljára gyerekkoromban élveztem az esõt. Mezítláb. A Mecsek hegyoldalban. Szõlõfürttel a kezemben. Szanaszét ázott pólóban. Aztán eljött az az idõ, hogy fontosabb lett a hajam :D Menekültem az esõ elõl. A hideg esõt ma sem szeretem. Sõt a mai naptól is rázott a hideg, hogy igazán stílszerû legyek. Aztán elkattintottam ezt a képet és elgondolkodtam. Hogy hova mennék a négy fal közé, amikor ilyeneket is láthatok? Hogy ez annyira egyszerû dolog, és annyira természetes, semmi kreált nincs benne, ezt így kaptam készen. Tulajdonképpen szerencsés vagyok, hogy több pár lencsetagon keresztül ezeket megláthatom. Mi lenne velem ezek nélkül? Talán semmin sem gondolkodnék el :) Ma újra élveztem azt, hogy elázom. Hogy elmosódik a szemfestékem, hogy csuromvíz a ruhám. Ma kicsit újra gyerek voltam. Már szinte el is felejtettem, hogy milyen az. Az a tiszta, egyszerû ártatlan gyerek, az kicsit újra feltámadt bennem néhány pillanatra. Csak ültem a fûben. Felnéztem a bazinagy szürkeségre és hagytam, hogy a cseppek végigcsorogjanak rajtam. Eszméletlen volt. Ez az élet. Nem pedig az, amikor bemenekülök az esõ elõl. Javaslom kipróbálásra. Az állapotot, amikor minden mindegy. Amikor egy-két csepp képes arra, hogy megállítsa a pillanatot :)