TalĂĄn emlékeztek arra a nyĂĄri bejegyzésre, ami a kĂśzĂśs kenyérlĂĄngos sĂźtésrĂľl szĂłlt a Pest-Buda étteremben: akkor a szavĂĄt vettem Litauszki Zsolt séfnek, hogy legkĂśzelebb kolbĂĄszt tĂśltĂźnk. Az elmĂşlt félév mindannyiunk szĂĄmĂĄra mozgalmas volt, Ă­gy most sikerĂźlt szavĂĄn fognom, és végre Ăşjra megszĂĄllhattuk a tĂśbb szĂĄz éves pincét, ahol a konyha talĂĄlhatĂł.

 

Nagyon vĂĄrtam mĂĄr ezt az alkalmat: tudtam, hogy egészen mĂĄst kapok, mint amire vĂĄrok, az viszont sokkal jobb lesz, mint ahogy képzeltem. Nem csalĂłdtam: Zsolti a kenyérlĂĄngos utĂĄn nemesi rangra emelte a sĂźlt kolbĂĄsz mĂťfajĂĄt is.

 

A munka nagy részét persze Ăľ végezte, nyugodtan, kedvesen és villĂĄmgyorsan: frissen sĂźtĂśtt, lekvĂĄrral tĂśltĂśtt, mĂĄkba hempergetett derelyével vĂĄrt, sĂźtĂśtt egy kis kenyérlĂĄngost a kolbĂĄsz mellé (csak a hagyomĂĄny kedvéért), kĂśzben elmagyarĂĄzta, hogy tudok ...

sponsored links