Húsvétkor simogatjuk a nyulat, nem esszük!
sponsored links
Vannak pillanatok, mikor úgy gondolom, nem hozhat elém új marhaságot az élet, de minden ilyen elbizakodott állapotot egy újabb, mély megdöbbenés követ.
Eddig abban a biztos tudatban éltem, hogy a mi életünk kereteit meghatározó kultúrkörben az óvodától felfelé mindenki tudja, hogy húsvétkor sonkát és tojást eszünk, a kulináris szempontból nyitottabbak pedig bárányhússal is kísérleteznek. Soha nem várnám el senkitõl, hogy azt is tudja, miért pont ezek az ételek kerülnek az asztalra, tehát azt hiszem, nem támasztok teljesíthetetlen elvárásokat embertársaimmal szemben.
DE. Ami tegnap történt, álmomban sem jutott volna eszembe - bár lehet, hogy túlbecsülöm a fantáziámat. Felhívott egy újdonsült, a gasztronómia újdonságaira fogékony ismerõsöm, és tanácsot kért tõlem: hol vegyen nyulat. Azonnal belekezdtem a szokásos térítésbe, amit Húsvét elõtt mindig felvállalok, és elmagyaráztam, hogy ne vegyen élõ nyuszit (különös tekintettel arra, hogy gyereke sincs). De megnyugtatott: nem hülye õ, hogy ilyet tegyen egy nyúllal! Vágott nyulat szeretne, ebédre - mert Húsvétkor azt kell enni, nem?
Mit tehetnék ehhez hozzá? Ezek után csak remélni merem, hogy nem jön divatba...
Az idei húsvéti ételek úgy tûnik, Húsvétkor készülnek el nálam elõször, ezért szokásommal ellentétben nem teszek fel új recepteket a héten. Viszont összeszedtem egy csokrot a tavalyiakból azoknak, akik tõlem szeretnének inspirációt meríteni. Szóval süssetek, fõzzetek, de könyörgöm: NE EGYETEK NYULAT!
Trüffelkockák fekete és fehér csokiból
Gorgonzolatorta pirított dióval