Húsvéti piknik
sponsored links
A tradicionális ünnepi elfoglaltságok mellett mindenkinek kialakulnak idõvel a saját szokásai: az én esetemben ilyen a Húsvét hétfõi piknik. Ez eredendõen a locsolás szép hagyományának elkerülését szolgálja, amit zsenge gyermekkorom óta szívembõl utálok. Falusi születésû lévén minden vele kapcsolatos ellenérzésem megalapozott: engem már öntöttek le az ágyban fekve egy üveg orosz gyöngyvirág kölnivel, cipeltek ki négyen az udvari slaghoz, és fürdettek meg hideg vízben, spricceltek le szódás szifonnal az utcán az ünneplõ ruhában, öntöttek le vödör vízzel hálóingben - sorolhatnám az ezzel kapcsolatos megpróbáltatásokat (a szüleim sajnos nagyon együttmûködõek voltak a falubeli legényekkel a hagyományõrzésben). Mikor végre kezembe vehettem az irányítást, az elsõ számú szabállyá vált, hogy Húsvét hétfõn nem megyek haza. No de mit csináljak, hogy azért ne váljon ez a nap teljesen érdektelenné? Egy német barátnõm mondta, hogy náluk Húsvét hétfõn forrásvízben mossák meg az arcukat a lányok, hogy szépek maradjanak - így jött létre az elsõ piknik, a visegrádi Kán-forrásnál, ahova persze tele hátizsákkal mentünk, mert azt hittük a térkép alapján, hogy borzasztó messze van. Szépen megmosakodtunk, megtöltöttük a kulacsainkat, aztán visszafelé az arborétum melletti réten leheveredtünk falatozni: elõkerültek a könyvek, újságok, s végül ott töltöttük az egész napot. Ez most már évtizedes hagyománynak számít, és én hóban-szélben-napsütésben kirándulok ezen a napon, a többiek pedig aki bújt-aki nem alapon ...