Húst sütni csak pontosan, szépen
sponsored links
Évek óta sütök szilveszter este malacot, ahogy errõl a blogon már korábban is beszámoltam, de õszintén bevallom, a bõrös malackaraj sütéséhez most elõször használtam a húshõmérõmet. Gyönyörû, fiatal malachúst kaptam a hentesnél, és otthon, ráérõsen készítettem el, úgyhogy végre elõkerült a régóta a fiókban fekvõ mérõeszköz. Az eredmény a korábbi évekhez képest sokkal, de sokkal jobb volt. Persze eddig sem sütöttem ehetetlenül szárazra a malacot, de mivel a sertés esetén az ember igyekszik mindenképp elkerülni, hogy a közepén vagy a csontnál bármennyire is nyers maradjon, bizony elõfordult, hogy a kelleténél tovább sült a hús.
Az arany középutat egyértelmûen a megfelelõ mérõeszköz használatával lehet megtalálni: a húshõmérõt már a sütés elején a karaj közepébe szúrjuk, és addig sütjük, amíg a maghõmérséklete el nem éri a 62-63 Celsius fokot. Persze a bõrét is figyeljük közben, de ha jól állítottuk be a sütõt, az szép pirosra, ropogósra fog sülni, mire a hús közepe az említett hõfokot eléri. Az eredmény: tökéletes omlós, finom, szaftos hús.
Ahogy tehát a mennyiségek pontos megállapításához is konyhai mérleget használunk, éppúgy érdemes a húsok pontos hõmérsékletérõl is mérõeszköz segítségével meggyõzõdni, egy ilyen húshõmérõ ráadásul kifejezetten olcsón beszerezhetõ, már egy elrontott sült is többe kerülhet (fõleg, ha marháról van szó).