sponsored links

Írtam nem olyan régen, hogy mostanĂĄban, ha azt mondom, "elmentĂźnk kirĂĄndulni", az ĂĄltalĂĄban csak négyĂźnket takar: a férjemet, a két kisebb gyereket és engem.
Nem tudom, mit csinĂĄltunk rosszul, vagy talĂĄn mondhatjuk azt is, ez az élet természetes velejĂĄrĂłja, hogy a kamasz(odĂł) gyerekek mĂĄr inkĂĄbb kĂźlĂśn utakon szeretnek jĂĄrni, vagy ha mĂĄst nem, hĂĄt otthon maradni.
Persze, van olyan, hogy kĂśtelezĂľ program, ami alĂłl senkinek nem lehet kibĂşjni, de ez most nem volt az. A két nagyobb fogadkozott, hogy tanul, meg takarĂ­t, meg sĂźtit sĂźt, bĂĄrmit, csak hadd maradjon itthon.
Na jĂł.
Mivel nem tudtuk, mennyire sĂĄrosak az utak, hogy fel tudunk-e menni az erdĂľ szélétĂľl 2,2 km-re talĂĄlhatĂł Berzsenyi-kilĂĄtĂłhoz, vagy esetleg pĂĄrszĂĄz méterrel az indulĂĄs utĂĄn vissza is kell fordulnunk, ezért most nem ragaszkodtunk hozzĂĄ, hogy mindenki jĂśjjĂśn, de legkĂśzelebb mĂĄr muszĂĄj lesz.
GyĂśnyĂśrĂť helyen jĂĄrtunk. RĂĄtok is gondoltunk, az alĂĄbbi rĂśvid videĂłn mutatunk valamit a kilĂĄtĂĄsbĂłl.