sponsored links

Tegnap Budapesten jĂĄrtam, amivel az egész napom elment ugyan, de volt néhĂĄny Ăźres ĂłrĂĄm, amit nem volt kedvem lĂłfrĂĄlĂĄssal tĂślteni; beĂźltem hĂĄt a Corvin moziba, és megnéztem a RĂłmĂĄnak szeretettel cĂ­mĂť filmet.
Woody Allen legĂşjabb filmjérĂľl van szĂł. Igen, tudom, sokan erre a névre felszisszennek, hogy úúú, fĂşj, mindigisutĂĄltam, mĂ­g mĂĄsoknak a rajongĂĄs Ăľszinte kĂśnnyfĂĄtyola nedvesĂ­ti meg szemeit, miszerint nincs ĂľnĂĄla nagyobb.
ÁllĂ­tĂłlag kĂśztes ĂĄllapot nem létezik W.A.-t illetĂľen, tehĂĄt vagy imĂĄdjĂĄk, vagy utĂĄljĂĄk.
Nos, van.
Én, példĂĄul.
Volt mĂĄr, ami kifejezetten tetszett tĂľle, és volt, ami nem. Ez a film is ilyen vegyes érzelmeket keltett bennem.
Nagyon tetszik a képi vilĂĄga, az a szĂťrĂľ, amelyen keresztĂźl lĂĄtjuk a négy kis tĂśrténetet, amelyek - bĂĄr titokban szĂĄmĂ­tunk rĂĄ, hogy talĂĄn - nem kapcsolĂłdnak egymĂĄshoz sehogy. Csak annyiban, hogy RĂłmĂĄban jĂĄtszĂłdik mind. Az egész alkotĂĄs olyan, mint azok a képeslapok, amelyeken tĂśbb fotĂł van, ugyanannak a helynek mutatjĂĄk kĂźlĂśnbĂśzĂľ nevezetességeit. De mégis, egyik tĂśrténet egy nap alatt jĂĄtszĂłdik le, a tĂśbbirĂľl meg csak sejtjĂźk, hogy néhĂĄny hét, néhĂĄny hĂłnap lehet.
LĂĄtunk egy unalmas hivatalnokot (Roberto Benigni), akibĂľl a média a mai bulvĂĄrsajtĂł mĂłdszereinek megfelelĂľen pillanatok alatt sztĂĄrt csinĂĄl, ĂśsszeirkĂĄl rĂłla mindenféle marhasĂĄgot, majd ejti egy Ăşjabb csillag kedvéért. SzĂĄjbarĂĄgĂłs kritikĂĄja ez napjaink sztĂĄrsĂĄgĂĄnak, de jĂł.
AztĂĄn, itt van az Ăśreg operarendezĂľ és felesége (Woody Allen és Judy Davis), aki azért jĂśn New YorkbĂłl az ĂśrĂśk ...