Háromféle bejgli: mákos, mandulás és kókuszos
sponsored links
Idén úgy döntöttem, hogy bejglit fogok sütni az ünnepre: finom és kiadós is. Elõre jelzem, bejglit egyszer sütöttem eddig életemben, jónéhány évvel ezelõtt, amikor még csak ketten voltunk. Emlékszem, imádtam, fõleg, hogy inkább bejglis töltelék volt, mint töltelékes bejgli. Az a recept anyósomtól van, és aszerint készültem megsütni, de aztán elbizonytalanodtam. Olyasmi sejtésem volt, hogy a bejgli tésztája élesztõs, nem pedig szalalkális, mint az anyósomé. És nem mertem belevágni... A neten is millióegy recept kering, nem is vettem a fáradtságot, hogy keresgéljek. Aztán valahogy a karácsonyi patkóim jutottak eszembe, amiket egy idõben minden karácsonyra megsütöttem, de az utóbbi 2-3 évben már nem jutott idõm az elkészítésére. Az is olyan, mint a bejgli, morfondíroztam, csak kisebb... ha nagy rúdnak készítem el, úgy is biztos finom! És már nyitottam is a "tésztás füzetemet" - amit még egészen fiatalasszony koromban kezdtem írni összeszedve ismerõseimtõl a legjobbnak mondott vagy vélt süteményeket -, és indítottam a tésztát... (De egyszer újracsinálom az élesztõ nélküli tésztásat is, összehasonlítás végett...) Mivel azonban dióm nem volt (azaz itthon, megtörve, és megpucolva nem volt, különben 7 nagy zsáknyi várja, hogy anyósomékkal közösen elfogyasszuk...) egyéb töltelékekkel kellett megtöltenem. A mák adott és egyértelmû is volt, a kókuszost és a mandulásat hirtelen ötlettõl vezérelve "találtam ki". Mindegyik ...