Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Három az egyben...
sponsored links
Nem vagyok egy tortaguru. Két okból sem. Egyrészt az nekem a macera kategória, a pontos méricskélés, az elõregondolkodás, a megfelelõ textúrák eltalálása, a pepecs. Már sokszor belefutottam abba, hogy kihágást engedélyezetem magamnak az eredeti recept szerinti mennyiségekben és alapanyagokban, de hamar rájöttem, hogy ez általában az omegához közeli állapotot eredményez. Nem azt mondom, vannak saját, külön bejáratú sáskáim, akik az élõ húsig lerágnák a karomat, ha odaadnám, ergo, bármit megeszenk, nadeazért az embernek jó esetben egyre csak nõ és nõ a sikeres projektek kapcsán az szakácsegója, van az a szint, ami alá nem megyünk semmiben, így ebben sem. Ez pedig a nehezen, lassan, semmit szintje. Ami borzol. Így aztán, nem tortázom túl sokszor, vagy legalábbis nem a klasszikus értelemben, mert a Pavlovát is tortának hívják, pedig az egy látványos gigahabcsók sok kiegészítõvel, mint egy divatos csaj, tisztára olyan.
Másrészt élénken él bennem, az a sok borzalom, amit itt-ott alkalmam volt gyerekkoromban elfogyasztani. Nem bírom a vajaskrémes iszonyatokat, márpedig hétvégente kérlelhetetlenül, amolyan kispolgáros alsóközéposztálybeli-módon a telkünkön hétvégéztük és a délegyházi vasútállomás büféjében nem nagyon volt más. Nahát én ott igen sokat tartózkodtam. És nem csak a vonatra, hanem sörözõ, libazsíroskenyerezõ, haverokkalbeszélgetõ apámra várva. Valamivel le kellett kenyerezni. Õ szerintem azt hitte, hogy ezzel megvesz. Pedig inkább ezer zsíroskenyér.
Másrészt élénken él bennem, az a sok borzalom, amit itt-ott alkalmam volt gyerekkoromban elfogyasztani. Nem bírom a vajaskrémes iszonyatokat, márpedig hétvégente kérlelhetetlenül, amolyan kispolgáros alsóközéposztálybeli-módon a telkünkön hétvégéztük és a délegyházi vasútállomás büféjében nem nagyon volt más. Nahát én ott igen sokat tartózkodtam. És nem csak a vonatra, hanem sörözõ, libazsíroskenyerezõ, haverokkalbeszélgetõ apámra várva. Valamivel le kellett kenyerezni. Õ szerintem azt hitte, hogy ezzel megvesz. Pedig inkább ezer zsíroskenyér.
Van azonban évi néhány kivétel, amikor kénytelen vagyok egy megfelelõ minõségû tortát virítani az asztal közepére. A szülinapokon nem adhatom alább. Tudom, sok a rinya, de akkor meg az a bajom, hogy nem kerülhet más kreációja az asztalra. Mindig is bonyolult természet voltam, érzem én is.
Nem véletlenül említettem a Pavlovát. Õ a zsánerem. Az egyik legjobb, legfrissebb, legszínesebb, legjobban variálható, egyszerre ropogós, egyszerre selymesen tejszínes, és gyümölcsös, áhh hagyjuk is tényleg mert mindjárt nekiállok. Merthogy kábé egy óra alatt mindennel együtt cakli-pakli készen van. Eszméletlen. Be is dobtam a csalit, hogy mi lenne ha azt csinálnék. És bár az aktuális szülinapos gyerek nálunk nem vágyik förtelmesen émelyítõ, fondan-nal betakart, orosz pléhjátékra hasonlító, szpájdörmenformájú marcipános csodákra, azért finoman értésemre adta, hogy neki a torta az ott kezdõdik, hogy: tészta-krém-tészta. Na gondoltam, legyen. De a Pavlova csak motoszkált, csak motoszkált. Majd másnap a szülinapos megkérdezte miért nem csinálok azt is. Én meg arra gondoltam, miért nem rakom mindjárt a tészta-krém-tészta tetejére. Óriási ötlet. Biztos csináltak már ilyet valahol a világban, de eredeti recept nincs, mert én hozott anyagból dolgoztam. Aldiból hozott anyagból, ami itthon volt és ezt az összetevõkre való rákeresést nem nekem találták ki. Megintcsak macera.
A torta pirkóta alaphoz Rachel Allen-féle szülinapi csokitorta alapreceptet használtam dupla adagban, hogy kijöjjön belõle 2 adagnyi a 28 centis kapcsos tortaformába való adag (mondomén, hogy nem apróztam el). Aki béna, mint én, az két részt süt, és akkor nem kell mértani pontossággal elrontani a kettévágást :D
Én most a dupla adagot fogom tehát leírni, aki kisebb tortát akar, felezzen és 2 db 18 centis formát használjon.
Hozzávalók a tésztához:
200 g puha vaj
700 g barna nádcukor (eredetileg kristálycukor, csaltam)
4 tojás
450 g sima liszt átszitálva
100 g holland kakaópor
2 tk. sütõpor
1 tk. szódabikarbóna
500 ml író, aludttej vagy joghurt
2 tk. vaníliakivonat
És ami nincs a receptben, az a 100g 70%-os olvasztott étcsoki, itt is csaltam.
Sütõ 180 fokra elõ.
Elõzõ este:
A vaj a szobahõmérsékletûnél pont egy fokkal volt puhább, mert a radiátorra tettem. Hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem. Közben vízgõz felett olvadozott a csoki, átkevertem, hûlni hagytam kicsit, addig tovább haboztam a vajat-cukrot. Amikor jónak ítéltem, egyenként hozzáadtam a tojásokat. Ekkorra kellõképpen visszahûlt a csoki, ezen a ponton hozzá is adtam. Aztán ment a joghurt. A szárazakat összeszitáltam és kanalanként robotgéppel a nedves hozzávalókhoz kevertem. 2 egyenlõ részre osztva két formába öntöttem és egyenként 28 perc alatt készre sütöttem. Másnap reggelig pihent a rácson a formájában.
Krém:
Ezt a krémet is egy tortához készítettem korábban és akkor sikere volt, hogy bedobtam itt is. Egy nagy doboz mascarpone-t (az a doboztípus, mint a nagyobbik 450g-os tejfölös tégely) kikevertem 2 egész citrom levével és héjával és érzésre megállapított porcukorral. Aki olyan trehány mint én, mindenképpen a citrommal kezdje, elõször meglegyen a végleges savanykásság, innen lehet egyensúlyba hozni az édes ízzel kanalanként adagolva a porcukrot :)
A kész tortalapok tetejét egyenesre vágtam és megkentem házi körtelekvárral. Ennek a tetejére került a citromos mascarpone krém, majd a következõ réteg piskóta.
Majdnem a guta megütött amikor a tojáshabos témát csináltam. A macaronokat tepsiszám rontottam el, mert nem volt talpa ennek az óriás habcsóknak meg olyan talpa lett, hogy öröm volt nézni. És még csak véletlenül sem repedt be a teteje, a végereményt én repesztettem.
A tojáshabot kb. 3 db 4 napig hûtõben állt fehérjébõl, cca. 250 g porcukorból, 2-3 ek. mandulalisztbõl és egy fél citrom levébõl kevertem ki, majd rajzoltam egy szép 28 centis kört a sütõpapírra, a közepére kanalaztam a habot, majd a kanál hátával körkörösen szépen elterítettem, hogy majdnem a vonalig érjen. 130 fok légkeveréssel kábé egy órán keresztül sütöttem résnyire nyitott sütõajtó mellett.
Mielõtt ráültettem volna a tetejére, a piskóták tetejét megspékeltem még egy kis adag frissen felvert tejszínhabbal, hogy le ne csússzon onnan, és amikor a helyére került, akkor minden oldalról a tenyeremmel meglapogattam, hogy szépen betöredezzen, annyira snassz volt tökéletesen :)
Na röviden ennyi a tortasztori, de szerintem megéri hozzálátni. A végeredmény minden szempontból megéri, tehát aki nem édesszájú, az csak nézze, ahhoz is megfelelõen szép :D
Nem véletlenül említettem a Pavlovát. Õ a zsánerem. Az egyik legjobb, legfrissebb, legszínesebb, legjobban variálható, egyszerre ropogós, egyszerre selymesen tejszínes, és gyümölcsös, áhh hagyjuk is tényleg mert mindjárt nekiállok. Merthogy kábé egy óra alatt mindennel együtt cakli-pakli készen van. Eszméletlen. Be is dobtam a csalit, hogy mi lenne ha azt csinálnék. És bár az aktuális szülinapos gyerek nálunk nem vágyik förtelmesen émelyítõ, fondan-nal betakart, orosz pléhjátékra hasonlító, szpájdörmenformájú marcipános csodákra, azért finoman értésemre adta, hogy neki a torta az ott kezdõdik, hogy: tészta-krém-tészta. Na gondoltam, legyen. De a Pavlova csak motoszkált, csak motoszkált. Majd másnap a szülinapos megkérdezte miért nem csinálok azt is. Én meg arra gondoltam, miért nem rakom mindjárt a tészta-krém-tészta tetejére. Óriási ötlet. Biztos csináltak már ilyet valahol a világban, de eredeti recept nincs, mert én hozott anyagból dolgoztam. Aldiból hozott anyagból, ami itthon volt és ezt az összetevõkre való rákeresést nem nekem találták ki. Megintcsak macera.
A torta pirkóta alaphoz Rachel Allen-féle szülinapi csokitorta alapreceptet használtam dupla adagban, hogy kijöjjön belõle 2 adagnyi a 28 centis kapcsos tortaformába való adag (mondomén, hogy nem apróztam el). Aki béna, mint én, az két részt süt, és akkor nem kell mértani pontossággal elrontani a kettévágást :D
Én most a dupla adagot fogom tehát leírni, aki kisebb tortát akar, felezzen és 2 db 18 centis formát használjon.
Hozzávalók a tésztához:
200 g puha vaj
700 g barna nádcukor (eredetileg kristálycukor, csaltam)
4 tojás
450 g sima liszt átszitálva
100 g holland kakaópor
2 tk. sütõpor
1 tk. szódabikarbóna
500 ml író, aludttej vagy joghurt
2 tk. vaníliakivonat
És ami nincs a receptben, az a 100g 70%-os olvasztott étcsoki, itt is csaltam.
Sütõ 180 fokra elõ.
Elõzõ este:
A vaj a szobahõmérsékletûnél pont egy fokkal volt puhább, mert a radiátorra tettem. Hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem. Közben vízgõz felett olvadozott a csoki, átkevertem, hûlni hagytam kicsit, addig tovább haboztam a vajat-cukrot. Amikor jónak ítéltem, egyenként hozzáadtam a tojásokat. Ekkorra kellõképpen visszahûlt a csoki, ezen a ponton hozzá is adtam. Aztán ment a joghurt. A szárazakat összeszitáltam és kanalanként robotgéppel a nedves hozzávalókhoz kevertem. 2 egyenlõ részre osztva két formába öntöttem és egyenként 28 perc alatt készre sütöttem. Másnap reggelig pihent a rácson a formájában.
Krém:
Ezt a krémet is egy tortához készítettem korábban és akkor sikere volt, hogy bedobtam itt is. Egy nagy doboz mascarpone-t (az a doboztípus, mint a nagyobbik 450g-os tejfölös tégely) kikevertem 2 egész citrom levével és héjával és érzésre megállapított porcukorral. Aki olyan trehány mint én, mindenképpen a citrommal kezdje, elõször meglegyen a végleges savanykásság, innen lehet egyensúlyba hozni az édes ízzel kanalanként adagolva a porcukrot :)
A kész tortalapok tetejét egyenesre vágtam és megkentem házi körtelekvárral. Ennek a tetejére került a citromos mascarpone krém, majd a következõ réteg piskóta.
Majdnem a guta megütött amikor a tojáshabos témát csináltam. A macaronokat tepsiszám rontottam el, mert nem volt talpa ennek az óriás habcsóknak meg olyan talpa lett, hogy öröm volt nézni. És még csak véletlenül sem repedt be a teteje, a végereményt én repesztettem.
A tojáshabot kb. 3 db 4 napig hûtõben állt fehérjébõl, cca. 250 g porcukorból, 2-3 ek. mandulalisztbõl és egy fél citrom levébõl kevertem ki, majd rajzoltam egy szép 28 centis kört a sütõpapírra, a közepére kanalaztam a habot, majd a kanál hátával körkörösen szépen elterítettem, hogy majdnem a vonalig érjen. 130 fok légkeveréssel kábé egy órán keresztül sütöttem résnyire nyitott sütõajtó mellett.
Mielõtt ráültettem volna a tetejére, a piskóták tetejét megspékeltem még egy kis adag frissen felvert tejszínhabbal, hogy le ne csússzon onnan, és amikor a helyére került, akkor minden oldalról a tenyeremmel meglapogattam, hogy szépen betöredezzen, annyira snassz volt tökéletesen :)
Na röviden ennyi a tortasztori, de szerintem megéri hozzálátni. A végeredmény minden szempontból megéri, tehát aki nem édesszájú, az csak nézze, ahhoz is megfelelõen szép :D