Huszonkettõ IV.: Móri Borvidék
sponsored links
A zalai dombok után egy talán még ismeretlenebb vidékre látogatunk el, a Bakony és a Vértes között megbújó Móri Borvidékre. Pedig adottságai szintén kitûnõek, hiába, mert a móri borokkal szinte lehetetlen áruházak vagy vinotékák polcain találkozni, nincsenek benne az országos körforgásban.
A gyökerek itt is a római korig nyúlnak vissza (fontos hadiutak csomópontja volt a vidék), az elsõ írásos emlékek meg 1230-bõl származnak. A legmeghatározóbb események azonban bizonyosan a kapucinusok és a német telepesek környékre telepítése voltak a 18. század elején. Valószínûsíthetõen a kapucinusok telepítették az elsõ ezerjó tõkéket, a németek meg hozták magukkal az egyedi pinceépítkezési technológiát, óriási bálványpréseket, rendet-tisztaságot a pincében.
A borvidéki státuszt viszonylag késõn, csak 1928-ban kapta meg Mór és környéke. Ekkor már közel egy évszázada szüreteltek aszúszemeket, és készítettek belõlük ezerjó aszút, ezek a borok a tokaji borokkal közel azonos árban keltek el a piacon. Élénken élt már a legenda, miszerint a móri ezerjó fogyasztása a nászéjszakán nagymértékben megnöveli a gyermekáldás esélyét (már ha képes volt még egy nagy adag ezerjó után teljesíteni a férfiember).
Tehát komoly hírneve és nagyon magas árú borai voltak Mórnak egészen a második világháborúig, a háború után pedig Sopron mellett ezen a vidéken voltak a legjobb állapotban a szõlõk az akkori felmérések szerint. Aztán komoly ...