MĂĄr a cĂ­m alapjĂĄn is lehet érzékelni, hogy itt valami folyamatrĂłl, valami fejlĂľdésrĂľl van szĂł. A 70-es években megtapasztalt és akkor valĂłban nagyszerĂťnek mondott és tĂĄlalt ételek sokasĂĄga lĂĄttĂĄn, az ember azt hihette, hogy amit az akkori szakemberek a tĂĄnyérra tettek az mind szent és sérthetetlen. Úgy voltam vele, hogy ha én is Ă­gy készĂ­tem és tĂĄlalom, akkor nagy baj nem lehet. ÁmbĂĄr, mikor kĂźlfĂśldi Ăştjaim elkezdĂľdtek, akkor valami mĂĄst lĂĄttam, ami egy picit megvilĂĄgosĂ­totta elmémet, és kezdet a sĂťrĂť kĂśd szép lassan felengedni.

Egyre nagyobb lendĂźlettel vetettem bele a szakmĂĄba magamat, hiszen magamon éreztem, hogy kĂśnnyebben és gĂśrcs mentesebben mozgok sajĂĄt terĂźletemen, ahol addig azt hittem, hogy mindent tudok. A gyors mea culpa és szakmai ĂĄtrendezĂľdésnek kĂśszĂśnhetĂľen, felszabadultan dolgoztam tovĂĄbb, és a mai napig vallom, hogy botorsĂĄg kijelenteni magĂĄrĂłl az embernek azt, hogy: "mindent tudok". Nem! Ebben a szakmĂĄban az ember folyamatosan tanul! És ez Ă­gy van rendjén, ezĂĄltal mindig lehet teljesĂ­teni a szĂĄz szĂĄzalékot, Ăşgy, hogy észre sem veszem, valĂłjĂĄban mennyit is dolgozom. Ezeken a kĂźlfĂśldi munkĂĄk sorĂĄn kellet a palacsintĂĄnak is tovĂĄbb fejlĂľdnie, akĂĄrcsak nekem. A 90-es években ismertem meg azt az irĂĄnyzatot, ami mĂĄr 20 éves mĂşltra tekintet vissza, de sajnos a ...

sponsored links