Homár spagettivel
sponsored links
Ideje elindítani az évet, az alkalomhoz illõen kezdjünk mindjárt egy fejedelmi étellel. Egyelõre sajnos nem arról van szó, hogy feltört volna a kõolaj a kert végében, és azóta hetente homárt vacsorázunk. Egy barátom (a fotókat is õ készítette) születésnapjára lepte meg magát vele, amelyet közösen készítettünk és fogyasztottunk el. Alapesetben egy homár - még ha nagyobb fajta is - két embernek elegendõ, azonban egy tésztás ételben ügyesen megoldható, hogy négy személy is jóllakjon belõle. Mivel a homár nem mindennapi alapanyag, ezért alaposan átolvastam a szakirodalmat, a Szakácsok könyvétõl kezdve a Locatelli-féle Ízek Itáliájáig jónéhányat, internetes oldalak tucatjait kerestem fel. Mire megjött a homár, egészen kiforrott a koncepcióm az elkészítés minden mozzanatára.
Az elsõ probléma a homár élõ mivoltából fakad (a mirelitet zárjuk ki). Megölésére több módszer is akad. A keleti népek evõpálcikával szíven szúrják. Ehhez azonban alaposabb homáranatómiai ismeretekre lenne szükség, így elvetettem. Van, aki jégre teszi, mintegy hibernálja a jószágot, majd így dobja a forró vízbe, mondván, hogy biológiai felépítésébõl fakadóan egyébként sem érez fájdalmat. Hmm. Mások azt mondják, hogy nem biztos, hogy így van, és valahogy jómagam is úgy gondolom, hogy ez túlzottan inkvizíciós módszer, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha a szakácskésemmel végzek vele. Egy nagy deszkára fektettem a homárt, és fejtor közepétõl (itt van keresztben egy hosszú rovátka, amely jelzi, hogy valójában itt kezdõdik a fej), határozott mozdulattal beleszúrtam a kést, és hosszában elõrefelé kettévágtam, majd amikor már nem mozdult többet, teljes egészében kettécsaptam. A máját kikapartam, szobahõmérsékletû vajjal elkevertem.Az elkészítés mikéntjében az alábbi gondolatmenet mentén haladtam. Ha bõ, forró, lobogó vízben fõzöm meg a ...