Hogyan blogoljak tovább...
sponsored links
... ha nem tudom megmutatni, mit fõztünk, hogyan néz ki?
Elvesztettem a fényképezõgépem.
Sajnálom nagyon, mert ilyen jó gépet már nem engedhetek meg magamnak többé...
Nagyon sajnálom, mert a romániai utunk és az esküvõi fotók mind odalettek!
Sírni szeretnék. De csak magamat okolhatom, miért tettem le "valahova", amit aztán azonnal elfelejtettem, merre van... volt...
De azért idõnként majd kiteszek régebbi recepteket, amikhez vannak fotóim.
Pedig készítettem fotót a bukaresti esküvõ minden fogásáról!
A hétféle elõételrõl, amit egy tányéron hoztak: hortobágyi húsos palacsinta volt (a magyarok tiszteletére, olyan amilyen, a gesztus a lényeg, és valóban finom húsos palacsinta volt), rántott sajt, sült pácolt gomba, kis összetekert kolbászka pálcikával átszúrva, meg húsgombóc, hústekercs, meg még valami. Az elsõ fogás hal orly módon, párolt zöldségekkel, egy rafinált mártásban, egyszerûen remek volt! Utána a sarmale (a nászasszonyom finomabbat készít). Késõbb még volt egy húsos fogás... nem emlékszem, nem látom magam elõtt... volt benne hústekercs, meg sült hús, meg sült burgonya. De hát a fogások között egy-másfél óra volt, közben meg a fehérboros poharam állandóan megtelt, ha kiittam, ugye... az utolsó fogás hajnali egy körül került az asztalra.
Pedig lefotóztam másnap a vidéki házban a ciorba de burtát (savanyú pacalleves) és a ciorba de perisoarét (savanyú húsgombócleves), a mamaligával (puliszka) tálalt tejfeles édes sajtot (a leghétköznapibb túró), az apró sarmalékat (töltött káposzta, de egészen aprók, olyan hosszú, mint egy cigaretta, és olyan vastag, mint egy szivar), amit a nászasszonyom szõlõlevélbe töltött, s lefotóztam a parázson grillezett sertést, amihez fokhagyma mártást kaptunk és frissen szedett hatalmas paradicsomot, no meg friss kenyeret.
Csak az vigasztal, hogy majd csak kapok képeket a román rokonoktól és a sucru mic (kis após) barátaitól. És sajnálom azokat a képeket is, amit az "apóskínzáskor" készültek... Ez Buzau környékén élõ lakodalmas ...
Elvesztettem a fényképezõgépem.
Sajnálom nagyon, mert ilyen jó gépet már nem engedhetek meg magamnak többé...
Nagyon sajnálom, mert a romániai utunk és az esküvõi fotók mind odalettek!
Sírni szeretnék. De csak magamat okolhatom, miért tettem le "valahova", amit aztán azonnal elfelejtettem, merre van... volt...
De azért idõnként majd kiteszek régebbi recepteket, amikhez vannak fotóim.
Pedig készítettem fotót a bukaresti esküvõ minden fogásáról!
A hétféle elõételrõl, amit egy tányéron hoztak: hortobágyi húsos palacsinta volt (a magyarok tiszteletére, olyan amilyen, a gesztus a lényeg, és valóban finom húsos palacsinta volt), rántott sajt, sült pácolt gomba, kis összetekert kolbászka pálcikával átszúrva, meg húsgombóc, hústekercs, meg még valami. Az elsõ fogás hal orly módon, párolt zöldségekkel, egy rafinált mártásban, egyszerûen remek volt! Utána a sarmale (a nászasszonyom finomabbat készít). Késõbb még volt egy húsos fogás... nem emlékszem, nem látom magam elõtt... volt benne hústekercs, meg sült hús, meg sült burgonya. De hát a fogások között egy-másfél óra volt, közben meg a fehérboros poharam állandóan megtelt, ha kiittam, ugye... az utolsó fogás hajnali egy körül került az asztalra.
Pedig lefotóztam másnap a vidéki házban a ciorba de burtát (savanyú pacalleves) és a ciorba de perisoarét (savanyú húsgombócleves), a mamaligával (puliszka) tálalt tejfeles édes sajtot (a leghétköznapibb túró), az apró sarmalékat (töltött káposzta, de egészen aprók, olyan hosszú, mint egy cigaretta, és olyan vastag, mint egy szivar), amit a nászasszonyom szõlõlevélbe töltött, s lefotóztam a parázson grillezett sertést, amihez fokhagyma mártást kaptunk és frissen szedett hatalmas paradicsomot, no meg friss kenyeret.
Csak az vigasztal, hogy majd csak kapok képeket a román rokonoktól és a sucru mic (kis após) barátaitól. És sajnálom azokat a képeket is, amit az "apóskínzáskor" készültek... Ez Buzau környékén élõ lakodalmas ...