sponsored links

Mivel az elĂľzĂľleg kifizetett transzferĂźnk egy nappal korĂĄbbra volt érvényes, ott ĂĄlltunk a sevillai reptéren azzal a kérdéssel, hogy hogyan jutunk a szĂĄllodĂĄhoz?
KiléptĂźnk az épĂźlet elé, taxik sorakoztak, de kissé balra meglĂĄttunk egy buszt.
PrĂłba, szerencse, gondoltuk, odamentĂźnk, és lĂĄttuk, hogy ez a busz bevisz a vĂĄroskĂśzpontba. SzĂĄlljunk fel, gyĂľzkĂśdtĂźk egymĂĄst, onnan majd csak elérĂźnk valahogy a szĂĄllodĂĄhoz, hiszen az is a kĂśzpontban van, csak a folyĂł tĂşlpartjĂĄn, a trianai vĂĄrosrészen, de nagyon kĂśzel az egyik hĂ­dhoz.
Buszoztunk vagy hĂşsz percet, mire beértĂźnk a végĂĄllomĂĄsra. Ott a sofĂľr elmagyarĂĄzta - Ăľ tudott angolul, ezért azt hittem, ez a tovĂĄbbiakban sem lesz ritka - hogy menjĂźnk ĂĄt a merĂľleges utcĂĄra, ott talĂĄlunk egy buszmegĂĄllĂłt, és a C3 jelzésĂť busszal pont a szĂĄlllodĂĄhoz jutunk majd.
Mondhatom, hogy csont nélkĂźl odaértĂźnk. BĂĄr még néhĂĄny helyi lakostĂłl érdeklĂľdtem, hol kell majd leszĂĄllnunk a Hotel Zenithez, de egy kukkot sem értettek. Az egyiknek aztĂĄn egyszer csak leesett:
- Áåå, otel szení!
- Otel SzenĂ­, szĂ­, szĂ­...- mondtam, mire kiderĂźlt, az egyik hĂślgy pĂĄr ...