Hideglelõ, lotyó...
sponsored links
Nosztalgiázom egy picit, próbálom visszacsempészni mindenféle formában a napsugarakat a borongós napokon. Az õsz gyümölcseibõl például kellemesen langyos, lelket melengetõ leves készülhet. Raktam bele többfajta almát, körtét, õszibarackot, kökényt és ringlószilvát is. A szilváról eszembe jutott Bálint gazda: imádtam nézni az Ablak címû mûsorban annak idején, olyan nagy szeretettel és tudással beszélt a zöldségekrõl, gyümölcsökrõl, hogy az embernek azon nyomban, 17 évesen kedve támadt kimenni a mezõre, feltörni az ugart és megmûvelni. De tényleg! Szilvafát azóta már ültettem, Bálint gazda pedig manapság, 93 évesen is osztja népszerû tanácsait, még a Facebook oldalán is...
A szilvának nem könnyû: vitatott nemzetségû, bár könnyít a helyzetén, hogy rózsaféle. Elnevezése a kék színnel kapcsolatos. Szoros rokonságban áll a kökénnyel, testvére a kajszi, unokatesói pedig az õszibarack, a cseresznye és a zelnicemeggy. Õshazája a Földközi-tenger medencéje volt. Természetesen, mint a legtöbb gyümölcsrõl, a szilváról is írtak a rómaiak. Ovidius az Átváltozások címû költeményében említi: ...és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal. Ázsiában "jégbõrû és jádecsontú" gyümölcsként tartják számon.
A ringlószilva is rokona a szilvának. Nyáron egy jó kis desedai futás után hazafelé mindig megállok egy vadon termõ ...