HĂĄt, az elĂľzĂľleg sĂźtĂśtt tĂşrĂłfĂĄnk, oly gyorsan tĂťnt el, mintha éhezĂľ farkasok elé dobtam volna. 

Az utolsĂł darab majszolĂĄsa kĂśzben, emlékeztetett a Férjem, hogy hĂĄt igazĂĄbĂłl, Õ,  legislegjobban, azt a ropogĂłst szereti, emlékszem? ugye tudom?

 Tudtam, csak Õ nem tudta, hogy ÉdesanyĂĄmmal annak a receptjét sosem Ă­rtuk le.

Mindig azt mondta: " Ó annak ( vagy ennek ) nincs receptje, Ăşgy is lĂĄtod... "

Igaz AnyĂĄm idejében, igen sokszor sĂźtĂśttem ( segĂ­tettem Neki ) de mindig Õ gyĂşrta be.

 Viszont tudtam mit tett bele, csak a mennyiségeket nem, igaz azt lehet, Õ sem tudta volna megmondani, hisz mindig érzésre készĂ­tette.

 Azt is mondta, " ha beleteszed amit kell és hozzĂĄadod magad, az rossz nem lehet "

HĂĄt Õ tudott, az biztos. 

( ElĂĄrulom, hogy én magam is Ă­gy sĂźtĂśttem, fĂľztem, csupĂĄn  2 éve vettem mérleget, amikor macaron sĂźtésre adtam a fejem. Igaz volt/van egy mérĂľpoharam akivel jĂłl kijĂśttĂźnk, akarom mondani jĂłl " kimértĂźnk ". Pontos mérést, a blog Ă­rĂĄsa Ăłta folytatok. Soha semmit nem dobtam ki azért, mert nem sikerĂźlt. Ma is sok mindent érzésre készĂ­tek, csak azt mérem pontosan, amit ide is Ă­rok. )

A sĂťrĂ­tett tej ( is ) AnyĂĄm Ăśtlete volt, persze amikor mĂĄr lehetett kapni.

TehĂĄt kipakoltam a hozzĂĄvalĂłkat és mérlegeltem. VégĂźl, Ă­gy ĂĄllĂ­tottam Ăśssze a tésztĂĄt.

HerĂľce

300 gr finomliszt

3 tojĂĄssĂĄrgĂĄja

2 ek rum

csipet tengerisĂł ...