Sokan kezelik a herpeszt tabuként, pedig nagyon sokan kĂźzdenek vele, példĂĄul én is. 

Ha valamitĂľl tĂşlzottan felmérgesĂ­tem, felidegesĂ­tem magam, ha olyasmit eszek, ami nem esik jĂłl, ha kiszĂĄrad a szĂĄm, ha a fogorvosnĂĄl tovĂĄbb kell nyitva tartanom a szĂĄmat a kezelés kĂśzben, ha csak rĂĄnézek valakire, akinek herpesz van a szĂĄjĂĄn, ha hallok rĂłla és ha valamilyen betegségtĂľl kicsit legyengĂźlĂśk a rohadékja mĂĄris ott van, villog a szĂĄm szélén, szĂşr, bizsereg, fĂĄj, lĂźktet és ezeket Ă­gy mind egyszerre. Én mĂĄr volt, hogy belĂĄzasodtam tĂľle, pedig nem vagyok egy lĂĄzasodĂł tĂ­pus, értsd, akkor mĂĄr nagyon beteg vagyok, ha lĂĄzam van... 

Azt mondjĂĄk két tĂ­pus van, van akinek mĂĄr volt herpesze, és van akinek majd lesz. Mert maga a herpesz alapjaiban mindegyikĂźnkben ott van...

A hétvégén a gumimatracozĂĄs kĂśzben leégtem... nincs mit szépĂ­teni a dolgot, lilĂĄra égtem... csak a fejem, azaz az arcom és a szĂĄm... Sejtettem, hogy nem Ăşszom meg a dolgot, de ilyenkor igyekszem pozitĂ­v gondolkodĂĄssal elĂźldĂśzni a papĂ­rforma szerinti végeredményt, azaz mondogatom magamnak, hogy nem, nem.. nem jĂśn ki, nem jĂśn ki, nem jĂśn ki. De mégis kijĂśtt. Ott virĂ­t a szĂĄm tetején.. Annyira tombol a rohadékja, hogy...

sponsored links