Hercegnõs
sponsored links
Vannak olyan torták, amelyek iszonyatos energiákat követelnek. Bár kicsik, és látszólag semmitmondók, nekem bõdületesen nagy türelmembe kerül megcsinálni. Tortások közt is ugyanolyan köztudott, akárcsak a festõk, rajzolók, szobrászok közt, hogy az emberábrázolás igazi kihívás. Nem is a test, hisz az szinte már bármilyen lehet, hanem az arc. Na az számomra egy olyan kritikus pontja a dolgoknak, ahol sok minden eldõl. Milliméteres elcsúszás is kiválthat viszolygást egy szemlélõdõbõl, legalábbis belõlem igen. Képes vagyok undorodni egy arányait vesztett, kevésbé jól megformázott arc láttán. Tudom, hogy minden ember arca más és más, de az alapvetõ arányok mindenütt ott vannak, ezek nélkül valami fura hibrid születik.
Nemrégiben több olyan tortám készült, amelyek ebbe a kategóriába kerültek. (most is ilyen válságban vagyok, de errõl a tortáról késõbb.) Az alap bevonása, csicsázás, egyebek már nem okoznak ekkora gondot, de amikor odajutok, hogy most az arc jön, akkor baj van. Nekiállok, nem tetszik, nekiállok újra, nem jó. Képes vagyok olyan szinten felspilázni magam az ügyön, hogy csak ülök a pult elõtt görcsbe szorult kézzel, gyomorral, fogakkal, mereven bámulom a féligsekész dolgot, és csorognak a könnyeim. Na ilyenkor senki emberfia ne szóljon, mindenképpen vesztes lesz. Akár vigasztaló, akár epés, akár humorral oldani kívánó mondat ...