Helyzetjelentés Bogyóról
sponsored links
Mindig elfelejtem, hogy vannak olvasók, akik csak legfõképpen a kutyával kapcsolatos információk miatt nézegetnek be a blogra, számukra adós maradtam egy jelentõs esemény említésével: megnyírtam Kishajú Nagyhajú Torzonborzont.
Itt meg lehet tekinteni, milyen volt, és megpróbáltam lefényképezni milyen lett, de Bogyó sehogy sem akart rendesen modellt állni.
Érdekes, hogy egyre több fehér szálat látok a bundájában, pedig ahhoz azért elég fiatal, hogy õszülni kezdjen. A pofáján levõ szõr pedig feketébõl barnára váltott.
A "haját", vagyis az uszkár-örökségét azért vágtam le, mert már nagyon hosszú volt, és össze-vissza állt neki folyton.
Egyik dédnagypapám juhász volt. Bár én már csak annyira emlékszem róla, hogy vicces képeket vágott a mûfogsorával, meg az arcára, meg a jellegzetes szagra a házukból (naftalin és füstölt kolbász), apám elmondása szerint ennek a dédnagyapámnak volt egy rendkívül okos pulija. Állítólag úgy tudott terelni, hogy annak híre volt; tudta, hogy este a beterelésnél melyik birkákat kell külön ólba csoportosítani, és ki is válogatta azokat a tömegbõl. Apu elég sok sztorit mesélt róla, micsoda kiváló munkakutya volt - azonban a nagypapa (így hívtuk egyezményesen a dédit kicsinytõl nagyig) egyszer megnyírta. Nagyon. Meleg nyár volt, gondolta, ne ...