Sajnos most csak nagyon kevés ideig tudtak maradni távolra szakadt családtagjaink, néhány nap öröm után ma újra eljött a szomorú búcsúzkodás. Már haza is értek a Drágáim, bejelentkeztek, hogy rendben volt minden az úton, csak Ádámkának volt egy kis hõemelkedése (már tegnap este is volt, remélem nem lesz beteg a drágám, csak a fogzással járó kellemetlenség, mert most bújnak a felsõ fogacskái). Menyemnek és a Gyerekeknek mozgalmas volt az utóbbi három hét, mert a családlátogatást Erdélyben kezdték. Másfél hetet töltöttek Csíkszeredán Menyem Szüleivel és az erdélyi rokonok látogatásával. A látogatássorozat Szentendrén folytatódott, Menyem Testvérééknél, ott három napig voltak, onnan érkeztek hozzánk huszadikán, amikor Középsõm is csatlakozott hozzájuk Angliából. Ez a hét olyan gyorsan elrepült, hogy észbe se kaptunk, és már szombat volt. Szombaton fölgyorsultak az események, úgyhogy azóta sem idõm, sem erõm nem volt blogolni. Menyemék esküvõre mentek délután, mi meg takarítottunk, vacsorát fõztünk (kb.3 kg lapockából, 3 kg apró savanyú káposztából és 90 dkg darált húsból készült húsos-húsgombócos káposztát) és készültünk a vasárnapi keresztelõre. Ádámka keresztelõjére. Csak a legszûkebb család vett részt a keresztelõn, de így is 25-en voltunk. A gyülekezõ nálunk volt, innen indultunk a Mátyás templomba Pünkösd vasárnapján 11.45-re. A keresztelõ szertartás elég rövidre sikeredett, így aztán indulhatott a kocsisor az étterem felé. (Sokat gondolkoztunk, hogy legyen, de aztán családi megállapodás született, hogy nem otthon tartjuk meg a keresztelõi ebédet, mert egyszerûen nem tudtunk volna leültetni ennyi embert.) Kedvenc éttermünkben a HBH Bajor Étteremben foglaltunk helyet, ahol nagyon szépen megterített és feldíszített asztal várt bennünket. Azon is sokat töprengtünk, hogy elõre rendeljünk-e egységes ebédet, vagy mindenki ott helyben válassza ki a kedvére valót, de aztán úgy döntöttünk, hogy az internetrõl letöltött étlapot e-mailben elküldjük a meghívott vendégeknek, és mindenkit megkértünk, hogy válasszák ki, mit szeretnének enni. A válaszok megérkezése után összeállítottam a kívánságlistát és ugyancsak e-mailben elküldtem az étteremnek, így nyugodtan beszélgethettünk a régen látott családtagokkal, gondtalanul figyelhettünk a gyerekekre. Ott már nem kellett étlappal és választással törõdni. Szerintem nagyon jól bevált az ötlet, mindenki jól elbeszélgetett az ebéd elõtt, aztán a fogások között, a kiszolgálás pedig a kezdeti megtorpanás után (mert másik csoport is volt, akik hamarabb érkeztek, ezért mi várakozni kényszerültünk kicsit) nagyon gördülékeny volt. Mindenki elégedett volt, mert azt ehette amit kért, és minden nagyon finom volt. Az ebéd végére két tortát rendeltünk a Liliom cukrászdából, ahol mindig ...