VilĂĄgéletemben szerettem a karalĂĄbét - sokĂĄig kizĂĄrĂłlag nyersen. KĂśzépiskolĂĄs koromban volt az iskolĂĄnknak egy nyĂĄri tĂĄbora, amit én - és még sokan mĂĄsok - nagyon szerettem. Ott magunk gazdĂĄlkodtunk, mindent megtettĂźnk, hogy a lehetĂľ legolcsĂłbban szerezzĂźk be az alapanyagokat. PéldĂĄul elmentĂźnk a kĂśzeli tsz-be (van, aki még tudja, mi az?) borsĂłt, karalĂĄbét, krumplit szedni, felesben, ami azt jelenti, hogy fizetést nem kaptunk, de cserébe megkaptuk az ebédre valĂłnkat. Természetesen nem mi magunk fĂľztĂźnk, erre volt egy aranyos néni (talĂĄn még fiatalabb lehetett, mint én most), aki szuperĂźl fĂľzĂśtt, de a kuktĂĄskodĂĄst, mosogatĂĄst nekĂźnk kellett vĂĄllalni. Egyszer éppen "konyhĂĄs" voltam, amikor a karalĂĄbéfĂľzelék kerĂźlt sorra. SĂĄmlikon ĂźltĂźnk az udvaron, hĂĄmoztuk, daraboltuk a karalĂĄbét, én meg persze kĂłstolgattam is bĂľven, szerencsére volt elég. AztĂĄn mikor az ebédre kerĂźlt sor, mondtam, hogy én mĂĄr megettem az adagomat, megfĂľzve inkĂĄbb nem kérem.

AztĂĄn, pĂĄr évvel késĂľbb, kiprĂłbĂĄltam a tĂśltĂśtt karalĂĄbét (ezért vettem a karalĂĄbévĂĄjĂłt életem elsĂľ "nyugati" utazĂĄsĂĄn, mert valamiért akkoriban itthon nem volt, az elsĂľ prĂłbĂĄimkor egyszerĂť kiskanĂĄllal véstem a tĂślteléknek valĂł helyet). KésĂľbb a nagyobb darabokbĂłl inkĂĄbb egyszerĂťen csak hĂşsgombĂłcos karalĂĄbéfĂľzelék-féle volt/van, Ăşgy is szeretem, hiszen mégiscsak mĂĄs Ă­ze van, mint a natĂşr fĂľzeléknek. És ha jĂł kedvemben voltam, késĂľbb mĂĄr a hĂşslevesbĂľl is megettem, bĂĄr nem az a ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2012/06/05/hasabburgonya...