Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Harcsagombóc hallébe - halpogácsa, csak úgy magában
sponsored links
Egy 1988-as kiadású régi szakácskönyvben olvastam még anno egy ehhez hasonló receptet. Makay Béla Bográcsban, parázson címû kis remekében. Annyiszor nézegettem régebben a könyvet, hogy teljesen szétesett. A receptet is régen olvastam, emlékezetbõl dolgoztam, a végeredmény mégis finom lett.
Legnagyobbikom egy gyönyörû hatalmas, több mint három kilós harcsát hozott valamelyik nap, aminek a csontjaiból és hatalmas fejébõl alaplevet fõztem. Amikor az alaplé már jó 1-1,5 órát fõtt, kiszedtem a csontokat a lébõl, a húst lefejtettem róluk, nagyon aprólékosan átvizsgáltam, hogy véletlenül se maradjon benne szálka. A halhúst villával összetörtem, beleütöttem egy tojást, tettem hozzá 2 púpos evõkanál rétes lisztet, kb. 2 földimogyorószem nagyságú csípõs piros aranyat és a masszát jól összedolgoztam (az eredeti recepttõl annyiban tért el, hogy ott a halhúst ledarálták, és sóval-borssal ízesítették). Nedves kézzel gombócokat formáltam a puha masszából és sós vízben kb. 10 perc alatt készre fõztem (18 db lett). Nem mertem a hallébe fõzni, féltem, hogy szétfõnek a gombóckák, de szerencsére nem úgy történt. Amikor megfõtt, a leszûrt gombócokból tettem a tányérba és rámertem a közben készre fõtt hallét, ami passzírozás híján kissé hígabb lett, de mégis nagyon finom volt.
Vacsorára a lébe csípõs piros arannyal "pácolt" harcsaszeleteket fõztem, a családnak úgy tálaltam.
A gombócokkal pedig tovább kísérleteztem: forró olajban átsütöttem õket, így finom "halpogácsa" lett belõlük, amibõl megint jól belakmároztam. Mire eszembe jutott, hogy lefotózzam, már csak 3 db maradt, de végül semmi nem ment veszendõbe :).
