Harcsa

2011-12-16

sponsored links


    Vannak kihívások, amikor a spontaneitás olyan szárnyakat és kreativitást ad, amitõl bezsong az ember. Nekiáll, és onnantól nem számít sem tér, sem idõ, csak pörög, kattog az elméje, és újabbnál-újabb ötletek keringenek megvalósításra várva az adott témában. Aztán amikor legközelebb valaki rámutat, hogy na ezt készítsd el nekem!, akkor ez megváltozik, akkor már másolni próbálsz, és számomra ez a világ legnehezebb dolga, ugyanúgy, ugyanazt.
   
    Úgy kezdõdött, hogy barátnõm kért egy harcsatortát egy fanatikus pecásnak. Akkor elkapott a hév, és úgy döntöttem, hogy nem meseszerût, hanem élethû halat próbálok összehozni. Ez sikerült is, azaz Anikó arca leírhatatlan volt, amikor benézett elõször a hûtõbe. :) Hátrált két lépést, és kimeredt szemmel nézte, "Úristen..." nyögéssel. :D Akkor egy pillanatra belém fagyott a szusz, azt hittem kész, vége, elsüllyedek. Kis idõ múlva meg is szólalt, akkor már hangosan: "Ez k...a jó!!! Nagyon állat!" és vigyorgott! :D Ekkora kõ régen esett le a szívemrõl! :)

    Visszajelzésként is azt kaptam, hogy az ünnepelt, amikor benyúlt a hûtõbe, és meglátta, hirtelen becsapta a ...

Folytats a blogon ... dinavilaga.blogspot.com/2011/12/harcs...

sponsored links

Keres?s