Hamsi, hamsi -avagy szardella szezon

2012-01-18

sponsored links


Ami a hamsit illeti, nem a méret alényeg. Az apró, Fekete-tengerbõl származó hal - nem kertelek tovább, szardellárólvan szó - Törökországban óriási kultusznak örvend. A helyiek finoman szólva ismegõrülnek érte, amikor beüt a szezonja, amely októbertõl márciusig tart.Isztambul nem egy téli város, akad azonban néhány- elsõsorban kulináris tárgyú-érv amellett, hogy az ember mégis bevállalja a város téli melankóliáját és borússzürkeségét. Sahlep, az õrölt orchideagyökérbõl fõzött sûrû, édes, puding-szerûital például csak ilyenkor kapható. A hamsi a hab a tortán. A szardella-rajOdesszában kel, majd amikor a vizek arrafelé lehûlnek, az órajárás szerint vándorolnakkörbe a Fekete-tenger partjain a kevésbé hûvös vizekbe -hogy aztán majd azisztambuliak ünnepeljék õket a tányérjukon. Törökországban a leghíresebbszardella-városok Sinop és Amasra kikötõk. Azt mesélik, ezeken a településekenilyenkor gyakorlatilag semmi mást nem készítenek a valamit is magukra adó szakácsok.Tucatnyi féle recept létezik, készül fûszeres rizzsel rétegezett pilaf,szardellás kenyér, sõt, állítólag még desszertbe is csempészik. Legnépszerûbbelkészítési módja talán mégis a durvára õrölt kukoricalisztbe hempergetett,olajban ropogósra sütött változat -amely vagy friss kenyérben, szendvicsként,vagy salátával végzi. Sokan alulbecsülik ezt az olcsó, nem kifejezetten mutatós,ellenben rendkívül munkaigényes apró halat, az igazi ínyencek azonban imádják, ésa halak "kis hercegének" nevezik. 

Isztambulban annyira magával ragadott a hamsi-õrület, hogy arra vetemedtem, hogy itthon is megpróbáljam beszerezni. Soha nem láttam még friss változatát egyetlen halárusnál, így nem sok jóra számítottam. Természetesen a Budaörsi Halpiac volt az elsõ, akiktõl megkérdeztem. Nem szokott lenni, mert senki nem keresi, de ha szeretném, hoznak. Így esett, hogy szombaton reggel 2kg (1980Ft/kg) friss szardellával találtam magam a konyhában. A teljes adagot kifiléztem, ami rendkívül munka- és idõigényes, de ha az ember ráérez a mozdulatra, akkor viszonylag hatékonyan megy (elõször levágtam a fejét, aztán a kés hegyével meglazítottam a gerincet, végül a kés lapját a hal alsó felére fektettem, a gerincet pedig kézzel eltávolítottam.) Páran kérdezték a facebook-on, hogy miért szükséges filézni, hiszen akár gerincestül is ki lehetne sütni. Én egyrészt azért filéztem, mert így láttam Isztambulban, másrészt azért, mert úgy ítéltem meg, hogy olyan erõs és szúrós a gerinc, hogy kellemesebb lesz nélküle fogyasztani. A szardellafilét kukoricadarával összeforgattam és forró olajban kisütöttem. (A mennyiség másik felébõl más készült, arról késõbb). Hogy megérte-e? Igen. Egyértelmûen. A szardella fantasztikus ízû, karakteres húsú hal, kissé ...

Folytats a blogon ... chiliesvanilia.blogspot.com/2012/01/h...

sponsored links

Keres?s