sponsored links

TĂĄrsas lények vagyunk..
Itthon tĂśltĂśttĂźk a mai napot. Tulajdonképpen az egész hosszĂş , szomorĂş hétvégét.
Nem tudtam nem kimenni a temetĂľbe. Kis kosĂĄrba tettĂźk a mécseseket és jĂł meleg ruhĂĄba ĂśltĂśzve elindultunk. Csak hĂĄrman, de jĂł volt ez Ă­gy. Gyerekkoromban, amikor a szĂźlinapi tortĂĄmon még azok a kicsit vastagabb, fehér szĂ­nĂť gyertyĂĄk égtek, még nem mécsest hasznĂĄltunk halottak napjĂĄn sem, hanem olyan gyertyĂĄt, amilyen a karĂĄcsonyfĂĄra is volt csĂ­ptetve, ujjnyi vastag, fehér, finom viasz szagĂş gyertyĂĄt. Sokkal kĂśnnyebb volt nekem gyerekként azokat az arasznyi gyertyĂĄkat  gyĂşjtogatni, mint ma a mécseseket.
A temetĂľ szinte zsongott, a fények pedig bĂĄjt és hangulatot teremtettek a mĂĄskor olyan zordon helynek. Emberek kĂśszĂśntgettek és ĂźdvĂśzĂśltek, mi is Ăľket, senki nem ment el a mĂĄsik mellett szĂłtlanul, amit mĂĄskor simĂĄn megteszĂźnk, akĂĄr a szomszédunkkal is. Ha mĂĄst nem, hĂĄt egy mosolyt biztosan kaptunk ma a temetĂľben.
Ahogy haladtunk a temetĂľ vége felé, meg-megĂĄlltunk minden olyan sĂ­rnĂĄl, ahol nem égett sem mécses, sem ...