Halloween
sponsored links
Õri István: Vers Halloween-reTök, tök, sárga tök,Halloween-re mit fõztök? Kígyót, békát, csontvázakat,Mindenféle bogarakat.Tök, tök, kicsi tök,Ugye hozzánk eljöttök?Elmegyünk, elmegyünk,Ajtódon becsengetünk.Megtréfálunk, cukrot kérünk,Aztán gyorsan odébb lépünk.Tök, tök, csúnya tök,Jobb lesz, hogyha nem jöttök!Cukrot, csokit mi is várunk,Házról-házra körbejárunk
Õri István: Vers Halloween-re
Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit fõztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.
Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.
Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk
Az ünnep eredete: Halloween, Mindenszentek, Halottak napja
November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredet? Halloween-ünnepre vezethetõ vissza (All Hallows magyarul mindenszentek).A nap elõestéje (angolul ?All Hallows Eve?, rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Évszázadokkal ezelõtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek a kelták.A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyör?vé a földet és növesztette a termést. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév elõestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különbözõ formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, fõként macskáét.Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdõdött az ünnepség. A kelta papok a hegytetõn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és t?z körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és ?zik ki a gonosz szellemeket.835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Késõbb az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. T?zgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep elõestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait t?zik az elhunytak sírjára. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon. A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni.Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetõsége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstõl. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát, és rávette, mérkõzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban.?Bosszúból? a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan élet? lélek elõtt. Az örök szám?zetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával ? amelyet, a fény hatékony megõrzése miatt egy tökben helyezett el ? és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy el?zzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.
November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredet? Halloween-ünnepre vezethetõ vissza (All Hallows magyarul mindenszentek).
A nap elõestéje (angolul ?All Hallows Eve?, rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Évszázadokkal ezelõtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek a kelták.
A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyör?vé a földet és növesztette a termést. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév elõestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különbözõ formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, fõként macskáét.
Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdõdött az ünnepség. A kelta papok a hegytetõn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és t?z körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és ?zik ki a gonosz szellemeket.
835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Késõbb az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. T?zgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep elõestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait t?zik az elhunytak sírjára. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon. A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni.
Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetõsége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstõl. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát, és rávette, mérkõzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban.
?Bosszúból? a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan élet? lélek elõtt. Az örök szám?zetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával ? amelyet, a fény hatékony megõrzése miatt egy tökben helyezett el ? és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy el?zzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.