Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Halak, vizek, halászat Magyarországon XIV. ? A varsa 1. ? Vesszõvarsák
sponsored links
Az elõzõ részben említett csíkvarsával átevezhetünk egy következõ eszközcsoportra, nevesen a varsákéra. A varsa gyakorlatilag a mozgatható vejsze. Fogásai elve azonos, annyi különbséggel, hogy forgásszimmetrikus alkotmányokról van szó, szemben a vejsze függõleges építményével. Így a fogáselv is kissé módosul. Részint kihasználja, hogy a hal nem tud éles szögben fordulni. Másrészt hasznosítja, azt a megfigyelést, hogy a hal nem képes megtalálni egy lyukat, ha nincs semmi, aminek mentén eljuthat hozzá. Magyarul, ha egy hal beúszik egy üvegbe egy tölcséren keresztül, ugyan azon az úton nem fog tudni kijönni belõle. Éppen ezért az elsõ varsákat úgy alakították ki, mintha egy üveg szájába egy tölcsért illesztenénk, hegyével befelé.
Valószínû, hogy az elsõ varsák olyan széles szájú, de hátrébb összeszûkülõ vesszõbõl készült csövek voltak, amibe a hal könnyen bejuthatott, de hátrébb megszorulva sem kifarolni, nem tudott. Ezt a típust a Bodrogzugban még a közelmúltban is használták ívó csuka zsákmányolására. (Ma már orvhalász eszköz!).
csukavarsa
Ezek elsõ sorban vesszõbõl készült eszközök voltak, hiszen a hálókötés, különösen, ha azt nem lapméterbe, hanem körbe kell kötni, komoly tudást és gyakorlatot igényelt. Arról nem beszélve, hogy a megfelelõ zsinór gyakran nem állt rendelkezésre. Fontos tényezõ lehetett az is, hogy azokon a sekély, növényes vizeken, ahol ezeket az egyszerû varsákat használták, a vesszõ jobban ellenállt a nád torzsáinak, mint a háló. Maga a varsa többnyire egy szellõs alkotmány, mondhatni, egy vesszõbõl készült ?háló?, hogy a hal bátrabban menjen bele, hiszen látja mi van benne, másrészt így kevesebb anyagból lehetett nagyobb varsát készíteni.
csíkvarsa
Speciális eszköz a varsák között a csíkvarsa, mely már rendelkezik a fejlettebb varsák legfontosabb alkatrészével, a vörsökkel, vagy tölcsérrel. Ellentétben a többi varsával, ez egy sûrûre font, viszonylag kis méretû eszköz. Két oka is van, hogy miért készítették a lehetõ legzártabbra a csíkvarsát. Elõször is a csík a lyukak megtalálásában nagymester, a halak Hudinije. Másrészt mondhatni ?betegesen? vonzódik a sötét helyekhez. Az eszköz egy vörsökös, széles tányérszerû szájjal. A vörsök, vagy tölcsér vezeti be a halat a varsa testbe, ahonnan aztán nem tud szabadulni. Használata speciálisan az elõzõekben említett csíkgátban volt tipikus, de kisebb erekbe csak önmagában is elhelyezték. Több néprajzkutató is megemlékezik a téli, lékbe eresztett csíkvarsáról, illetve az ingólápba vágott kútba ugyancsak függõlegesen elhelyezett eszközrõl. Ezek ma már gyakorlatilag kihalt fogásmódok, hiszen alig-alig akad olyan víz, ahol a csík elõfordul.
Az emberi leleményesség számtalan varsa elven mûködõ hálóféleséget talált ki, hiszen a kaparóháló, vagy a bokorszák is azt az elvet használja, hogy a hal nem tud kitolatni-megfordulni a szûk helyen. Láttam már olyan horgászt, aki a csalihalat egy mûanyag flakonból kialakított pirinyó (2 literes) varsával fogta, felettébb eredményesen. (Egyébként a varsa elvén mûködött, a régi asztali üvegbõl készült légyfogó, ékesen bizonyítva, hogy attól hogy a légy szemtelen, mégis csak el lehet vele bánni.)
Az elõzõekben áttekintettük azokat a kezdetleges varsákat, illetve varsaszerû eszközöket, melyek gyakorlatilag bármilyen erõsebb szálas anyagból elkészíthetõk, és többnyire valamiféle szilárd terelõhöz kapcsolódnak. Éppen ezért használatukhoz komoly elõkészítõ munka szükséges. Ezzel szemben a hálóvarsák mozgathatóak, magukba foglalják a tetszõleges hosszúságú terelõt is, és nem mellékesen otthon elkészíthetõ a teljes szerszám, a vízre már harckész állapotban szállíthatóak. A következõ részben ezekkel a hálóvarsákkal ismerkedünk meg.
Képek forrásai: 1, 2, 3
Valószínû, hogy az elsõ varsák olyan széles szájú, de hátrébb összeszûkülõ vesszõbõl készült csövek voltak, amibe a hal könnyen bejuthatott, de hátrébb megszorulva sem kifarolni, nem tudott. Ezt a típust a Bodrogzugban még a közelmúltban is használták ívó csuka zsákmányolására. (Ma már orvhalász eszköz!).
csukavarsa
Ezek elsõ sorban vesszõbõl készült eszközök voltak, hiszen a hálókötés, különösen, ha azt nem lapméterbe, hanem körbe kell kötni, komoly tudást és gyakorlatot igényelt. Arról nem beszélve, hogy a megfelelõ zsinór gyakran nem állt rendelkezésre. Fontos tényezõ lehetett az is, hogy azokon a sekély, növényes vizeken, ahol ezeket az egyszerû varsákat használták, a vesszõ jobban ellenállt a nád torzsáinak, mint a háló. Maga a varsa többnyire egy szellõs alkotmány, mondhatni, egy vesszõbõl készült ?háló?, hogy a hal bátrabban menjen bele, hiszen látja mi van benne, másrészt így kevesebb anyagból lehetett nagyobb varsát készíteni.
csíkvarsa
Speciális eszköz a varsák között a csíkvarsa, mely már rendelkezik a fejlettebb varsák legfontosabb alkatrészével, a vörsökkel, vagy tölcsérrel. Ellentétben a többi varsával, ez egy sûrûre font, viszonylag kis méretû eszköz. Két oka is van, hogy miért készítették a lehetõ legzártabbra a csíkvarsát. Elõször is a csík a lyukak megtalálásában nagymester, a halak Hudinije. Másrészt mondhatni ?betegesen? vonzódik a sötét helyekhez. Az eszköz egy vörsökös, széles tányérszerû szájjal. A vörsök, vagy tölcsér vezeti be a halat a varsa testbe, ahonnan aztán nem tud szabadulni. Használata speciálisan az elõzõekben említett csíkgátban volt tipikus, de kisebb erekbe csak önmagában is elhelyezték. Több néprajzkutató is megemlékezik a téli, lékbe eresztett csíkvarsáról, illetve az ingólápba vágott kútba ugyancsak függõlegesen elhelyezett eszközrõl. Ezek ma már gyakorlatilag kihalt fogásmódok, hiszen alig-alig akad olyan víz, ahol a csík elõfordul.
Az emberi leleményesség számtalan varsa elven mûködõ hálóféleséget talált ki, hiszen a kaparóháló, vagy a bokorszák is azt az elvet használja, hogy a hal nem tud kitolatni-megfordulni a szûk helyen. Láttam már olyan horgászt, aki a csalihalat egy mûanyag flakonból kialakított pirinyó (2 literes) varsával fogta, felettébb eredményesen. (Egyébként a varsa elvén mûködött, a régi asztali üvegbõl készült légyfogó, ékesen bizonyítva, hogy attól hogy a légy szemtelen, mégis csak el lehet vele bánni.)
Az elõzõekben áttekintettük azokat a kezdetleges varsákat, illetve varsaszerû eszközöket, melyek gyakorlatilag bármilyen erõsebb szálas anyagból elkészíthetõk, és többnyire valamiféle szilárd terelõhöz kapcsolódnak. Éppen ezért használatukhoz komoly elõkészítõ munka szükséges. Ezzel szemben a hálóvarsák mozgathatóak, magukba foglalják a tetszõleges hosszúságú terelõt is, és nem mellékesen otthon elkészíthetõ a teljes szerszám, a vízre már harckész állapotban szállíthatóak. A következõ részben ezekkel a hálóvarsákkal ismerkedünk meg.
Képek forrásai: 1, 2, 3