Hajdina
sponsored links
- "Érek én is annyit, mint a gabona kalásza - mondja Andersen meséjében gõgösen a hajdina -, s még szebb is vagyok, virágaim pompásak, mint az almavirágok, örül a szem ha rám néz "
A hajdina más néven pohánka, tatárka (Fagopyrum esculentum) Ázsia középsõ, mérsékelt égövi részén honos. Innen az V. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Erdélyben haricska néven ismerik.
Botanikailag a keserûfûfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.
Termesztése és fogyasztása nálunk mindig kis mértékû volt, ennek oka valószínûleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.
A hajdina jellemzõ tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítõ, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.
Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentõs. Ezen tápanyagokon kívül kedvezõ élettani hatással rendelkezõ biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt õseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére ...