sponsored links

Nagyon jĂłl néz ki. Tényleg. Finom is.
KĂĄr, hogy nem szeretem a barna sĂśrt.
Ez eddig nem is fogalmazĂłdott Ă­gy meg bennem, mert amikor nyĂĄron, nagy melegben megkĂłstoltam, nem volt rossz. De most, hogy a leves lenyelése utĂĄn, a végén ott marad az a jellegzetes keserĂť Ă­z, egyértelmĂťen kijelenthetem: nem szeretem.
A hagymalevest viszont nagyon.

Nemrég beszélgettem egy ismerĂľsĂśmmel, és meséltem neki oktĂłberi kalandomat a Déryné BisztrĂłban, A hagymalevest emlegettem, ami katarzist okozott, ĂĄm elĂľtte értetlenséget: mi kerĂźlhet egy kĂśzĂśnséges hagymalevesen kĂśzel 1700 forintba? Mert az alapanyag biztosan nem. Erre ismerĂľsĂśm - foglalkozĂĄsĂĄt tekintve szakĂĄcs egyébként - elmélĂĄzott, és azt mondta: hĂĄt, végĂźl is energiĂĄt bele lehet tenni jĂł sokat... Mert a hagymĂĄt lassan kell pĂĄrolni, akĂĄr ĂłrĂĄkon ĂĄt, akkor lesz olyan igazi.
E beszélgetést kĂśvetĂľen hatĂĄroztam el, hogy fĂľzĂśk ilyen igazit. Mert én, aki képes vagyok 17 ĂłrĂĄn ĂĄt készĂ­teni a hĂşslevest, nem ijedek meg, ha 3-4-5 ĂłrĂĄt rĂĄ kell ĂĄldoznom egy olyan igazi hagymalevesre, amit aztĂĄn hĂłnapokig emleget, aki eszik belĂľle.
ReprodukĂĄlni akartam azt a levest.
És akkor szembe jĂśtt a magyar GoodFoodban a recept: jĂł sĂťrĂť, szép, sĂśtét leves, tetején pirĂ­tĂłs, azon ...