Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Habos tortácskák
sponsored links
Tudom, hogy divat utálni a Valentin-napot, de én kifejezettem szeretem. Kedves ünnep, jól lehet giccseskedni is, mi kell még. Eggyel több lehetõség az ajándékkapásra ajándékozásra. Én pl. valami ilyesmit szeretnék újabban. (Van más színben is, nem kell itt leragadni.)
Ahogy minden ünnepnek, ennek is van több rétege, nemcsak a szerelmesek napja lehet ez, persze ahhoz valahol máshol kell ünnepelni, nem feltétlenül Európában. A japánok már megint tudják, mitõl döglik a légy, ugyanis náluk a nõk csokoládéval halmozzák el a férfiakat, nemcsak a szerelmüket, hanem akár a kollégáikat is, na de aztán 1 hónappal késõbb a White Day-en fehér csokit kapnak viszonzásul. Az sem marad ténykedés nélkül, aki nem kapott semmikor semmit, mert van Black Day is, akkor a csoki nélkül maradtak április 14-én jajagmyeont (???) esznek, egy fekete szósszal készített tésztát.
Na de pl. Finnországban is mindenki üdvözlõ kártyákat ad a neki szimpatikus népeknek, és itt semmi szexuális töltete nincs az egésznek.
Alapból különben Szent Bálint (Valentin, Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élõk védõszentje.
Az ókorból eredõ ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe elõtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg.
A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevû barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
A papok ekkor a februa nevû kecskebõr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, fõleg a nõket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is. Ez a nap Júnó istennõ, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerû nép (plebeius) ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nõk neveivel. Az így létrejövõ párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védõszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentrõl elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielõtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönõre vak leányának visszaadta a látását. Mielõtt ? a hagyomány szerint ? február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: ?A te Bálintod.? Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta a kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.
A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerezõ eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi võlegénynek a megérkezése az égi esküvõre. A római katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az elõírt egyházi liturgiából eltûnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésû szent testvérpár, Konstantin-Cirill (? Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.
Az angolszász területen e nap népszerûsége Geoffrey Chaucer, angol költõnek a Madarak parlamentje (Parlement of Fowls) címû költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetõen II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon elsõ alkalommal adtak elõ. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennõje köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.
A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethetõ Samuel Pepys költõ feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettõl kezdõdõen a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.
Shakespeare Hamlet címû drámájában a megõrült Ophelia ?illetlen? énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tõle. Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba.
A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az elsõ Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot.
A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin-nap idejére esik az úgynevezett madár esküvõ ünnepe.
Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerûen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdõbetûit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyûlik így össze nagy csomóban.
Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerû volt, gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. Töttös közelében, Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon. Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védõszentje és Szent Bálint. Az ország magyar lakói is számon tartották a szentet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet. A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idõ van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.
Ahogy minden ünnepnek, ennek is van több rétege, nemcsak a szerelmesek napja lehet ez, persze ahhoz valahol máshol kell ünnepelni, nem feltétlenül Európában. A japánok már megint tudják, mitõl döglik a légy, ugyanis náluk a nõk csokoládéval halmozzák el a férfiakat, nemcsak a szerelmüket, hanem akár a kollégáikat is, na de aztán 1 hónappal késõbb a White Day-en fehér csokit kapnak viszonzásul. Az sem marad ténykedés nélkül, aki nem kapott semmikor semmit, mert van Black Day is, akkor a csoki nélkül maradtak április 14-én jajagmyeont (???) esznek, egy fekete szósszal készített tésztát.
Na de pl. Finnországban is mindenki üdvözlõ kártyákat ad a neki szimpatikus népeknek, és itt semmi szexuális töltete nincs az egésznek.
Alapból különben Szent Bálint (Valentin, Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élõk védõszentje.
Az ókorból eredõ ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe elõtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg.
A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevû barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
A papok ekkor a februa nevû kecskebõr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, fõleg a nõket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is. Ez a nap Júnó istennõ, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerû nép (plebeius) ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nõk neveivel. Az így létrejövõ párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védõszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentrõl elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielõtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönõre vak leányának visszaadta a látását. Mielõtt ? a hagyomány szerint ? február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: ?A te Bálintod.? Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta a kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.
A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerezõ eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi võlegénynek a megérkezése az égi esküvõre. A római katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az elõírt egyházi liturgiából eltûnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésû szent testvérpár, Konstantin-Cirill (? Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.
Az angolszász területen e nap népszerûsége Geoffrey Chaucer, angol költõnek a Madarak parlamentje (Parlement of Fowls) címû költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetõen II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon elsõ alkalommal adtak elõ. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennõje köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.
A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethetõ Samuel Pepys költõ feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettõl kezdõdõen a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.
Shakespeare Hamlet címû drámájában a megõrült Ophelia ?illetlen? énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tõle. Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba.
A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az elsõ Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot.
A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin-nap idejére esik az úgynevezett madár esküvõ ünnepe.
Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerûen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdõbetûit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyûlik így össze nagy csomóban.
Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerû volt, gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. Töttös közelében, Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon. Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védõszentje és Szent Bálint. Az ország magyar lakói is számon tartották a szentet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet. A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idõ van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.
VALENTIN-NAPI HABOS TORTÁCSKÁK
A süteményhez:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml víz
100 g nádcukor
50 g lágy barnacukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaó
1 tk sütõpor
? tk szódabikarbóna
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml víz
100 g nádcukor
50 g lágy barnacukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaó
1 tk sütõpor
? tk szódabikarbóna
A habhoz:
3 db tojásfehérje
? csésze nádcukor
95 ml világos melasz
45 ml víz
? tonkabab
1 ek rózsavíz
1 tk vaníliapaszta
? tk borkõ
3 db tojásfehérje
? csésze nádcukor
95 ml világos melasz
45 ml víz
? tonkabab
1 ek rózsavíz
1 tk vaníliapaszta
? tk borkõ
A sütõt 180 °C-ra elõmelegítjük, a kis szívformákat (8 db kb. 10 cm-es) kikenjük vajjal.
A sütihez egy edényben a vajat, az olajat összeolvasztjuk, hozzáadjuk a vizet és a cukrot, majd addig kevergetjük, míg a cukor teljesen elolvad. Ezután hagyjuk hûlni, belekeverjük a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.
Közben a lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütõporral és a szódabikarbónával, ezt a keveréket a vajas krémhez adjuk, simára dolgozzuk.
A formákat a ?-ig megtöltjük, betesszük a sütõbe és kb. 25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, hagyjuk a formában hûlni kicsit. Ezután kiborítjuk a sütiket és a fejjel lefelé tesszük tálra, mert sütés közben úgyis felpúposodik, így sima lesz az alja is meg a teteje is, könnyebb rákenni a krémet.
A habhoz a cukrot, a melaszt és a vizet felforraljuk egy magas falú edényben, majd mérsékelt tûzön 15 percig forraljuk. Akkor jó, ha a szirup már szálat húz.
A tojások fehérjét közben a vaníliával, a reszelt tonkababbal és a borkõvel kemény habbá verjük. Elõször csak nagyon kevés szirupot öntünk bele, miközben a habverõ magas fokozaton mûködik. Ha elkeveredett, apránként, vékony sugárban csorgatjuk bele a szirupot, közben verjük tovább. Így a forró szirup tulajdonképpen megfõzi a tojáshabot, sokkal nagyobb lesz a térfogata és sima fényes hab lesz belõle. Belekeverjük a rózsavizet is. Ezután hagyjuk a krémet kihûlni.
A habot zsákba töltjük vagy szilikon díszítõbe, és kis halmokat nyomunk belõle a sütik tetejére. Vagy megszórjuk kakaóval, vagy karamellizáló pisztollyal kicsit megszínesítjük.