Gyümölcslekvár (nyírfacukorral)
sponsored links
Nem szoktam befõzni. Anyu, Nagyi még sokat fõzött be annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt kertje. Én nem sok értelmét látom, két okból sem. Az egyik, hogy itt a fõvárosban nekünk sincs önálló kertünk (a közös társasházi kert lehetõségei korlátozottak), a piacon megvenni a hozzávalókat pedig ritkán gazdaságos. Régebben jártunk szedd magad programokra, de ez ma Apu betegsége miatt nemigen lehetséges.
Nomádportánk kertjében ugyan sok minden megterem, de messze van, ritkán jutok oda, így inkább párom édesanyjára bízom a termények felhasználását.
A másik ok az, hogy elég kevés befõttet, lekvárt eszünk. Szörp sem fogy. Én ezekbõl is csak a frisset szeretem, a sokévest nem. Igyekszünk mindent frissen fogyasztani, tavaly például harminc kiló sárgabarackot kaptam tanítás fejében, s hát bizony abból sem fõztünk be egy szemet sem. Megettük, ahogy volt. Azokban a hetekben legalább kevesebbet vagy alig költöttünk friss gyümölcsre, pedig ez teszi ki a heti bevásárlásunk legnagyobb részét.
A fõzési, étkezési szokások változnak, mi abban hiszünk, hogy az élõ sejtekbõl álló táplálék (nyerskonyha) fontos szerepet játszik az egészségünkben, így nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nem éppen olcsó gyümölcsökbõl télre rakjuk meg a kamrát. A kamrát egyébként virtuálisan kell elképzelni, mert ilyenünk itt a fõvárosban nincs, nem is nagyon lenne hely, ahová ...