Gyömbéres keksz - blogbaugatás, akarom mondani blogbaírás
sponsored links
A nyelvújító Deményt itt olvashatjátok. Alant meg Rebeka, merthogy õ velem ellentétben blogol.
Szeretek a konyhában forgolódni és finomakat enni, de a sütikre mostanában valahogy nem jutott idõ. Szóval úgy tûnik, szép lassan kifogyhattak a szervezetem sütiraktárai, mert folyamatosan valami finom, édes kekszet ropogtatnék, ami persze sosincs itthon. Mert már megettük. A cantucci - majd jön, szerk. megjegyzése - egy idõre kielégítette a sóvárgásunkat, de mára a kósza morzsái is eltûntek. Viszont lapult a hûtõben egy szép kis gyömbér és a Harry Potter regények már régen bogarat ültettek a fülembe a gyömbéres kekszeikkel, süteményeikkel, így ma neki is láttam a dolognak. Átolvastam pár receptet és az itthoni kínálathoz szabva a következõt követtem el:
Hozzávalók:
- 200 g teljes kiõrlésû liszt
- 100 g finomliszt
- 1 tk fahéj
- ? tk szódabikarbóna
- 1 ujjnyi friss gyömbér
- 125 g vaj
- 100 g barna cukor
- 1 ek méz
- 1 tojás
A lisztet összekeverem a fahéjjal, szódabikarbónával és belereszelem a megtisztított gyömbért. (Mindenhol szárított gyömbérrõl olvastam, de nekem az nem volt és jelentem, friss, reszelt formában is mûködik!)
A vajat lábosba teszem, a cukorral és a mézzel felolvasztom, majd a száraz hozzávalókhoz öntöm. Beleütöm a tojást az egészbe és szépen összegyúrom. A tészta eleinte aggasztóan száraznak és morzsálódósnak tûnt, de aztán jól mûködött.
Kis golyókat formáztam, sütõpapírozott tepsibe pakoltam õket, kicsit ellapítottam az összeset, aztán 10 percre 170 fokos sütõbe dugtam õket. Az alja ropogós, a teteje lágy lett és finoman érzõdik benne a gyömbér csípõssége. Egy pohár tejjel az igazi.
Kapott némi tartalmi (sárgarépa) és optikai tuningot (barnacukros pillemáz, marcipán répákkal), isteni lett, a húsvéti Vidék ízében fog szerepelni- a szerk. megjegyzése. Állítólag isteni.
Napi cukinak meg két babakori kép az egyik kedvenc sétapartnerünkrõl. Nyika valószínûleg valamelyik békésebb angol király volt egyik elõzõ életében. Pont ilyen nagylábú, nagyfülû ma is, csak sokkal nagyobb felületen bársonyos.