Gyradiko ? Bifteki tányéron
sponsored links
Furcsa érzés, hogy attól zengett tegnap minden, hogy ma mekkora égszakadás és földindulás lesz, és nem tudom, hogy Ti mit láttok, de itt ahol én ülök, bizony hét ágra süt a nap. Mivel jó fej vagyok így a mai napon egy robogós futárral sem akartam kibabrálni, így nem is a mai ebédem lesz a téma, hanem egy régóta tervezett, hétvégi bevetés. Korábban a Street Food Show alkalmával találkoztam a Gyradiko ?val, akik minden tudásukat latba vetve, a görög konyhát képviselik. Akkor egy Gyros tálnak mentem neki, ami bár igen finom volt, én vettem a bátorságot és a pesti utcák gyrosához hasonlítottam. Az étterem igen intelligensen reagált az írásomra és megköszönte a dicsérõ szavaimat, viszont pár megszállott rajongójuknak volt néhány keresetlen szava. Nem vagyok egy sértõdékeny típus, igazából azóta is csak az járt a fejemben, hogy el kéne látogatni az éttermükbe és kipróbálni, hogy mi is okozza ezt a fanatizmust. A hétvégén, megtaláltam a tökéletes idõpontot, és fogtam egy kisebb társaságot, és ellátogattunk egy ebédre, természetesen totális inkognitóban, bár magamon kívül nem láttam túl sok embert az ebédjét fényképezgetni.
Esztétika megjelenés: A hely maga kívülrõl, nem egy nagy valami, de ha a Duna helyett egy tengerparti strandon foglalna helyet, akkor még hangulatosabb lehetne. Az már inkább meghozza az ember kedvét, ha szombat dél körül odaér, és azt látja, hogy annyian szeretnének rendelni, hogy az éttermen kívül áll a sor. Az étlap húsételei közül szúrtam ki magamnak a Biftekit, ami tulajdonképpen egy borjúhús pogácsa, és mivel a tányéros kiadást kértem, abból is a nagyobb adagot, így ebbõl 3 darab került a tányéromra. Körítésnek hasábburgonya, ami valójában nem hasábokra van vágva, hanem karikákra, pita, paradicsomszeletek, egy kiadós adag lilahagyma és dzadziki került a húspogácsák mellé, és így ezt az elképesztõen ínycsiklandozó látványt sikerült összehozniuk. A paradicsom szép piros, a lilahagyma, kicsit világosabb, ha jól emlékszem ezt egyenesen Görögországból szerzik be. A dzadziki sûrû, tele van uborkával, a házi pita mellett még ütõsebben mutat. A látványra nem panaszkodhatunk, és azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az ízre sem fogok.
Pont:9/10
Ízvilág: Hiába a gyönyörû látvány, ha az íz nem az igazi. Na lássuk, hogy itt van e ilyen hiba. A húspogácsáról készítettem egy képet, miután kettévágtam, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem éppen vegetával fûszereznek. Ami felfedezhetõ benne, valami zöldfûszer és hagyma, amiktõl, és még ki tudja mitõl, eddigi életem, talán egyik legízletesebb húspogácsájához volt szerencsém. A dzadzikibe tunkolva, ezt az íz élmény még tovább tudtam fokozni, ez pedig gyanítom, hogy a görög joghurt sûrû állagának és karakteresebb ízének köszönhetõ. A Gyradiko addictoknak üzenem, ez mindegyik ?gyros öntetet? oda vissza kenterbe veri. A hagyma íze nem olyan erõteljes, mint a hazaié, de azért sajnos akinek érzékeny rá a gyomra, az ezt is megérzi. A paradicsom, nem tudom, hogy szintén külföldrõl érkezik e, de ha itthon érlelt, akkor a korai napsugaraknak köszönhetõen már van íze, levese és a húsa abszolút nem kásás. Ezt az egész íz orgiát, még tovább tudják fokozni. A burgonya, nem tesz hozzá sokat, az igazából azért egyedi, mert tuti nem fagyasztott, igazi házi sültburgonya, a pita viszont elképesztõen jó. Puha, levegõs tészta, és szintén zöldfûszerekkel van turbózva. Ez a fogás, úgy ahogy van tökéletes, és képzeljétek, errõl a tálról, nem hiányoltam a lilakáposztát.
Pont:10/10
Mennyiség: A képen látható adag a zóna adag. Ez annyit jelent, hogy 3 húspogácsával gazdálkodhatunk, ellenben az alap kiszereléssel, aminél csak egy jut. A hússal arányosan a körítés is méretesebb, így a végeredmény egy nagy tányér púposra pakolva mindenféle földi jóval. A húspogácsák, elég laktatóak, ez elsõsorban a tömörségüknek köszönhetõ, amitõl szaftosak is tudnak maradni. A mellé kínált paradicsom mennyisége megfelelõ, a hagymával kicsit talán túlzásba estek, de én ahogyan illik mindent eltüntettem a tányérról. A sültburgonya adagra elegendõ, a pita viszont annyira jó, hogy abból nekem legalább kettõt kellett volna kapnom. A szószra is ez igaz, igazából be lehet osztani, de az íze miatt kétszer ennyit is bárki el tudna belõle fogyasztani. Az hiszem aki nekiáll egy ilyen tálnak az jól fog lakni, mondjuk kifelé menet még könnyen el lehet csábulni egy, mert a Gyros pitában is brutálisan jól mutat.
Pont:9/10
Ár/érték: Mielõtt az árra térnék, egy két apróságot még muszáj megjegyeznem. Ahogy már említettem szombaton ebéd idõben tértem be az étteremben, ami rendesen tömve volt vendéggel. Amúgy a Bifteki mellet az étlapon 8 perces elkészítési idõt szerepeltetnek, ami 110% kihasználtságnál azért nem tud megvalósulni. Igazából így sem kellet sokat várnunk, nagyjából 10-12 perc alatt már kiáltotta is a szimpatikus lány a nevünket és mehettünk a finomságokért. A kasszát kezelõ hölgy is igen kedves volt, pár szóval simán elmagyarázta mi micsoda, mi mekkora és már le is volt adva a rendelés. Az étteremben tisztaság van, semmi mûanyag evõeszköz, tányér, szépen úgy tálalják a fogásokat ahogyan illik. Ezeket figyelembe véve, és mellé ismételten megjegyezve, hogy az étel minõsége kifogásolhatatlan, az 1480 forintos ár, az egyáltalán nem nevezhetõ magasnak. Az étel, nem csak intenzív ízvilágú és nagyon finom,m de gyorsan az asztalra is kerül. Ha megszállottja nem is lettem a helynek, nincs kizárva, hogy a Királyok útján található éttermük után, még másikat is meg fogok látogatni.
Pont:8/10
(szeretnéd tudni, hogy merre kell indulnod, hogy felleld idehaza Görögország igazi ízeit, akkor KLIKK IDE!)
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30
- 5000 fade false 60 bottom 30